Elutasított, el kéne felejtenem, de nem megy. Volt valaki így?

Volt egy lány aki megtetszett, nem találkoztunk, csak ismerjük egymást egy helyről. Legfőképpen a stílusa, a dolgokhoz való hozzáállása, a személye fogott meg. Úgy indult, hogy ugyanabban az időben ment tönkre mindkettőnk előző kapcsolata, és a hasonló szituáció miatt nagyon hasonlóan éreztük magunkat, mivel ugyanazokon mentünk keresztül mindketten. Ahogy chateltünk nekem egyre szimpatikusabb lett, mert rájöttem, nagyon hasonlóan gondolkodunk dolgokról, és én igyekeztem lelkileg támogatni, mellette lenni, mert nagyon össze volt törve - azt mondta jól is esik neki ez. Mindez csak FB-n, nem találkoztunk. Egyéb okokból neki terhére lettem, és azt mondta, többet ne beszéljünk, azóta nem is beszéltünk.

Nem akarom zaklatni, viszont ennyire normális lánnyal még eddig nem volt dolgom, és nagyon szerettem volna, ha legalább barátok maradunk, nekem az is sokat jelentett volna. Legalább néha beszélnénk pár szót, és tudnám hogy boldog, jól van, stb. Most nagyon hiányzik.

Jól tudom, hogy el kéne felejtenem, de ez nagyon nehéz, mert úgy voltam vele: végre egy normális, aki nem irritál, akivel élmény beszélgetni, aki hűséges típus, anyáskodó, és csinos is.

Volt valaki így? Lett aztán valami ebből?

Vagy később összejöttetek olyannal, akibe sikerült legalább így beleszeretni? (30+ F)