Sokan mondják, hogy szép vagyok, igyekszem kedvesen, őszintén, barátságosan viselkedni az emberekkel. Mégsem kellek senkinek. Miért? És túl lehet lépni valaha az első nagy szerelmen? Lent kifejtem a kérdést.

18 éves, 170 cm magas 58 kg (tehát vékony/átlagos),hosszú barna hajú, nagy barna szemű lány vagyok, jó tanuló, szerintem el lehet velem beszélgetni.. Oké, az talán enyhe túlzás volt hogy senkinek nem kellek, de az olyanoknak akik nekem is kellenének általába nem.

Egy fiú ismerősöm úgy gondolja, hogy azért mert félnek hozzám közeledni.. Fiúk, ez lehetséges? A màsik hogy eddig életembe egyszer voltam szerelmes, a fiú is érzett iràntam valamit, de kiderült hogy a legjobb haverja nagyon szerelmes belém (aki sajnos halálos beteg) így lemondott rólam. Lehet hogy azért keresem mindenkibe a hibàt mert még nem léptem túl az első szerelmemen? Úgy érzem soha nem fogok tudni...