Emlékeztek, az első szerelmetekre? Milyen volt? És az az érzés? Érzed még szerinted valaha?

Igen. Elképesztően jó. Beteljesült és lassan 1 éve még mindig érzem.

18/f

Emlékszek rá.. Sz@ r volt, Sz@ r érzés volt, 1 jobb nővel talán..

Elég elfogadható válasz?

emlékszem.

elvakultan szerelmes voltam belé, de eléggé megszívtam.

és igen, tudok még olyan szerelmes lenni.

Nekem nem teljesült be. Nagyon-nagyon fájt de közben mégis boldog voltam, már attól is, ha csak láttam. Jó rá visszaemlékezni. Nem, már nem fogom ugyanezt érezni senki iránt. Többször is vltma már szerelmes, de mindegyik más érzés volt.

Ami a legfurcsább, még ma, felnőttként is szoktam álmodni az első szerelmemmel, pedig akkor még gyerekek voltunk.

Nehéz lenne elfelejteni, mivel a mai napig az első és egyetlen szerelmemmel vagyok együtt (a férjemmel).

Voltak előtte kapcsolataim, de szerelmes nem voltam és boldog sem...ezért nem tartottak sokáig.

Szerintem nincs olyan ember aki ne emlékezne az elsőre. Bennem annyira elevenen él, hogy még most sem tudok szabadulni tőle, és nem is akarok annak ellenére hogy minden perce szenvedés. Ó, de milyen édes szenvedés! Borzalmas és egyben csodálatos, úgy érzem jobb lenne ha nem lenne, de közben ha belegondolok akkor már nem lenne értelme az életemnek. Ja, és ez olyan hirtelen érzés. Szerintem. Legalábbis nekem sok kiszemeltem volt előtte akikért odáig voltam, de nála... nálaúgy gondoltam hogy igen, ő az akivel le tudnám élni az életem. Nem, ez helytelen állítás.. ő az akivel a lehető legtökéletesebben le tudnám élni az életem. Na így.

Hogy Simon Márton szavaival éljek: aki akkor is hiányzik ha ott van. Mert mindig több és több kell belőle. Nem tudsz betelni vele.

Aztán hogy Varró Danitól idézzek: Pedig, ha úgy veszem, kedves se vagy, se szép, de bájkörödbe léptem, s nincs többet onnan exit.(Ajánlom olvasni!!) Ezzel a költő nem azt fejezi ki hogy nem szép a szerelmünk. Hanem hogy nem azért szeretjük mert szép, vagy mert kedves, esetleg szép a szeme.. Az igazi szerelem az, ha megkérdezik hogy miért szereted, te pedig annyi mindent szeretnél mondani, hogy egyszerűen nem tudod szavakba önteni, és csak mosolyogva azt mondod: nem tudom:) Szóval végső soron nem is lehet leírni pontosan, milyen ez:) ezt érezni kell.

Nyolcas!!

Gyönyörűen fogalmazol, és annyira imádom hogy kortárs költőkre hivatkoztál... Kár hogy lecsúsztam arról hogy az elsőd legyek!:):)

A kérdésre térve pedig a válaszadást részemről feleslegesnek érzem, ennél jobban biztos nem tudnám leírni:) Édes fájdalom... tetszik!:)