Lányok ti tényleg már az első pillanatokban érzitek/eldöntitek, hogy az adott pasassal lehet-e komoly a dolog vagy sem?

El tudom dönteni, hogy külsőre mennyire vonz, adott esetben, ha stimmel a személyisége is, le is feküdnék vele.

De ez ugyanúgy időközben is kialakulhat, amikor a személyisége fogott meg inkább, történt már ilyen is.

De le is itathatod. :D

Én egész biztos nem döntök el ilyet az első pillanatokban.

Olyan tényleg lehet, hogy első ránézésre, első benyomásra meg tudnám mondani, hogy soha nem lesz köztünk több sima ismeretségnél, akár a másik külseje miatt, akár amiatt, hogy ellenszenves a viselkedése.

Fordítva már nem működik, tehát simán volt olyan, hogy első találkozásra semmi különös, legfeljebb szimpátia, és csak akkor kezdtem el vonzódni ahhoz a férfihoz, amikor jobban megismerkedtem vele, és megfogott a személyisége. (Kettő ilyenből lett párkapcsolat, és többől egyoldalú vonzalom, vagy időnként végül barátság.)

Nekem az eddigi három kapcsolatomból eddig egyetlen alkalommal volt olyan, hogy első látásra megfogott valami a másikban, meg éreztem azt is, hogy kölcsönös a dolog, már a mi a fizikai vonzalmat illeti, annyira ott volt az a szikra a levegőben.

(Mondjuk nem kellett a beépített testszkenneremre és a fantáziámra hagyatkoznom, mert annak idején egy fürdőnadrágban pillantottam meg őt a Balaton parton. :-)

Nem hiszek abban, hogy létezne „szerelem első látásra”, mert a szerelem nekem ennél több, de akkor megéltem, hogy tényleg van olyan, hogy hihetelen erős fizikai vonzalom egy férfi és egy nő között, amit kémiának hívnak.

Se előtte, se azóta nem éltem át senkivel, de örülök, hogy egyszer megadatott.

Vele sem adtam fel az „ismerjük meg jól a másikat, mielőbb komolyabbra fordulnak a dolgok” stratégiámat, de határozottan emlékszem, hogy az az időszak nemcsak őt állította igen komoly próbatétel elé. :-)))