Ha az összes normális és viszonylag jól kinéző lány foglalt egyfolytában, akkor mit lehet tenni?

Nem vagyok nagyképű, de én ilyen lánynak tartom magamat. Tényleg ez is volt sokáig, hogy kb csak két hétig voltam szingli, aztán jött egy újabb srác. De mióta magasabbra tettem a lécet, - mert úgy gondolom hogy egyedül is jobb, mint olyannal akivel nem érzem azt, hogy lehet közös jövőnk - azóta nem így van. Már egy ideje nincs senkim, pedig jelentkezők vannak bőven, de egyikük sem "üti" meg a szintet (nem szem*tségből, egyszerűen nem illünk egymáshoz, nem feltétlenül a külsőségek miatt). Viszont mivel sokan "állnak sorba" a normális pasik (akiknek lenne is esélyük) nem állnak be a többi közé, és hát ez így elég rossz... én pedig nem az a típus vagyok, aki kezdeményez, inkább visszafogottabb fajta vagyok. Bulizni sem járok, így ismerkedésre sem sok lehetőségem adódik, neten pedig nem szeretek, fősulin kevés a fiú, kb csak az utcán és tömegközlekedési eszközökön találkozom pasikkal, szóval nem tudom, hogy talál majd rám az "Igazi", hisz csakúgy nem szoktak leszólítani. :(

21/L

"Azt elfelejtettem írni, hogy azok a nők, akik régebb óta egyedülállók, az ő elvárásaik meg az egekben vannak, és emiatt lehetetlenség velük összejönni, mert képtelenek kompromisszumokat kötni."

19 évesen volt az első kapcsolatom, ami fél évig tartott, de lelkileg kimerített. Utána volt egy távolság miatt reménytelen szerelem, de egyébként 2 évig egyedülálló voltam. Utána volt egy barátom, akivel 2 hónap után szakítottam, mert elviselhetetlen volt.

Szóval az első kapcsolatom után 3 évvel találtam meg a mostani barátom, akivel több, mint egy éve együtt vagyunk.

Talán mégsem volt lehetetlenség összejönni velem, és nem én vagyok az egyetlen ellenpélda, csak azért beszéltem magamról, hogy ne a levegőbe beszéljek, hogy nem mindenkire igaz ez, hanem rögtön mondjak példát. De felhozhattam volna 1-2 barátnőmet is.

#12: :DDD Lássuk csak ezt a bonyolult matekot:

"Utána volt egy távolság miatt reménytelen szerelem, de egyébként 2 évig egyedülálló voltam." Tehát ez alatt a két év alatt is tulajdonképpen foglalt voltál, mert más férfi szóba sem jöhetett volna ez idő alatt, ezt beláthatod. Tehát az, hogy két évig egyedül voltál, semmit nem jelent.

Tehát összesen mennyit voltál egyedül? Mennyi volt az az idő, ami idő alatt bárkinek esélye lett volna nálad? Gyanítom, ez nem tartott tovább néhány hétig, ezt is valld be nyugodtan.

Gyakorlatilag semmit sem mondtál a hosszú bejegyzésedben.

" Tehát ez alatt a két év alatt is tulajdonképpen foglalt voltál, mert más férfi szóba sem jöhetett volna ez idő alatt, ezt beláthatod."

Hát ez nem így volt. :) Randiztam másokkal, adtam esélyt, de ha nem éreztem semmit, akkor offoltam. Amikor jött az az új kapcsolat, Ő volt az első olyan, akinél randizáskor azt éreztem, hogy tényleg tetszik, és érdemes komolyabban próbálkozni. Ha előbb találkozom ilyen emberrel, akkor előbb következik ez be.

Szóval egyedülálló, és maximálisan megközelíthető voltam még akkor is, ha ebből a 2 évből 1 évig még eléggé aktívan gondoltam arra a reménytelen szerelmemre. Tehát még ha rá is kened, hogy az első évben azért nem jött össze semmi, mert még a másikat szerettem, miután érzelmileg függetlenedtem, akkor is még egy teljes év volt, mire jött olyan, akivel tényleg szívesen kezdtem.

"Mennyi volt az az idő, ami idő alatt bárkinek esélye lett volna nálad? Gyanítom, ez nem tartott tovább néhány hétig, ezt is valld be nyugodtan. "

Néhány hét sosem volt elég, hogy bárki olyat találjak, akivel komolyan tudnék kezdeni.

A mostani barátom előtt is úgy volt, hogy nyitott voltam ismerkedésre, de akkor is fél év kellett, hogy megtaláljam őt. Szóval szó sincs néhány hetekről.

A továbbiakban ne is próbáld inkább jobban tudni, hogy az életemben mi hogy volt, és mikor mit éreztem. Köszi előre is! :)

#14: Úristen már! Azért nem éreztem semmit, mert volt egy plátói szerelem a fejedben, és az általa felállított illúziók gátoltak meg abban, hogy valakiben, valaki másban megláss valami különlegeset, ami begyújtja benned azt a bizonyos szikrát. Nagy rizsa, hogy egy évig bárki pályázhatott rád, kamuduma. A plátói érzelmeid eleve megalapozták azt, hogy egy csomó srácot kiszűrj, aztán két év után belebotlottál egy férfiba, aki nagyjából megfelelt a tökéletes férfiról kialakult képednek.

Második problematika: a fél év aztán marha nagy idő. Egyes srácok bezzeg évekig, évtizedes nagyságrendben magányosak, de nem is ez a baj, hanem hogy mennyi idős is vagy, 21 éves? Tehát életed során maximum fél évnyi esélyt adtál a férfiaknak, hogy szabadon tegyenek kísérletet nálad, ez aztán nagy idő, tényleg. Ha hozzátesszük azt, hogy nagyon sok srác amiatt nem mer - pl. nálad - kezdeményezni, mert egyszerre vagy 10-en kopogtatnak az ajtódon, hát igen nagy bónuszt jelent ez a fél év, gratulálok. :D

Ne akard már úgy beállítani, mintha szinte az egész életed a férfiaknak szánt esélyadással telt volna el, ezt a maszatolást nekem ne próbáld beadni, de itt másoknak sem.

Mondtam, hogy ne akard már jobban tudni. Semmivel nem tudod elérni, hogy bármit is változzon a kép, amit saját magamról kialakítottam, mert nem ismersz, én pedig pontosan tudom, hogy mi hogy volt, mikor mit éreztem, hány embernek adtam esélyt...stb.

Azért nem volt senki a 2 év alatt, mert nem jött olyan, aki érdemes volt arra, hogy kezdjek vele. Nem tudod milyen srácokba futottam bele. Plátói szerelem ide vagy oda, felejtősek voltak. Ennyi a titka a dolognak.

Akibe meg belefutottam, annak köze nem volt ahhoz a képhez, amit tökéletes férfiként emlegetek. :D

" hanem hogy mennyi idős is vagy, 21 éves"

Nem, 23.

"Tehát életed során maximum fél évnyi esélyt adtál a férfiaknak, hogy szabadon tegyenek kísérletet nálad, ez aztán nagy idő, tényleg. "

Ezt te találtad ki, nem ennyi volt. Az első kapcsolatom előtt is szabad volt a pálya, amikor az a távszerelem féleség jött, akkor is szabad volt a pálya.

"Ha hozzátesszük azt, hogy nagyon sok srác amiatt nem mer - pl. nálad - kezdeményezni, mert egyszerre vagy 10-en kopogtatnak az ajtódon, hát igen nagy bónuszt jelent ez a fél év, gratulálok. :D "

Nem kopogtatnak ennyien, mert már kapcsolatban vagyok.

De előtte se volt ennyi, mert

- nem nagyon jártam társaságba, inkább 1-2 emberrel szerettem csak egyszerre találkozni, mert nem vagyok társasági ember... egyetemre is leginkább tanulni járok.

- nem jártam bulizni, mert az sem az én világom

- nem voltam fenn egy társkeresőn sem

Így talán nehezebb volt egyáltalán megismerni engem, mint a lányok többségét. De azért neten is megismertem pár embert, egyetemen is, környéken is pl. bicajozás közben, közös ismerősök révén stb.

Meg sosem voltam annak a híve, hogy hagyományosan randizgassak, válogassak. Azért 2-3 havonta 1-2 srác mindig volt a láthatáron, és akkor rájuk szántam több időt, őket ismertem meg. Ha meg valaki nem mert bepróbálkozni, az már csakis az ő baja.

"Ne akard már úgy beállítani, mintha szinte az egész életed a férfiaknak szánt esélyadással telt volna el"

Pedig még így is sokkal többnek adtam, mint amennyi megérdemelte volna. :D

De nem baj, ha minden jól megy, soha többé nem kell már ezzel a témával foglalkoznom, nem kell "esélyt adnom" senkinek.