Miért nem kellek senkinek? Normális vagyok, gyerekkorom óta, és nem vagyok iszákos/drogos/bulizós. Mégsem kellek senkinek.

Szerintem a "nem vagyok bulizós" részben van a hiba... na nem azért, mert nem vagy a diszkó királya, hanem azért, mert ez azt jelenti, nem igazán jársz el a kortársaid közé szórakozni, így kisebb eséllyel találkozol valakivel, akinek "kellenél".

Amíg a szobámban kuksoltam, nekem sem volt soha senkim, pedig sosem voltam csúnya lány. Mindig azt hittem, valamit rosszul csinálok, a többiek valamit csak tudnak, hogy nekik mindig volt valakijük. Aztán én is elkezdtem eljárogatni, ismerkedni emberekkel, barátkozni. Azóta se voltam 2 hétnél tovább szingli, pedig volt több barátom is.

Mondhatnád, hogy a lányoknak könnyebb, de szerintem ez fiúkkal is ugyanúgy működik. Ha a szobádból várod, hogy bekopogtasson az igazi, nem nagyon lesz szerencséd, el kell járnod otthonról, ha nem is bulihelyekre, de valahova, ahol oldott a hangulat, sok ember van, hogy megadd a lehetőséget magadnak az ismerkedésre. Másképp ezt nem hiszem, hogy lehet. Max egyetemen/főiskolán/munkahelyen, ha olyan.