Most mentünk szét a barátnőmmel és most tök magányos vagyok. Van valakinek kedve beszélgetni velem?

Nagyon rossz az.mikor az ember szive fáj. Ő volt az első barátnőm két évet voltunk eggyütt. Az eggyik haverom barátnője volt de dobta őt egy másik lányért. Csak ugy rám isr faceen és utána jött a többi.megismerkettünk egymásbaszerettünk. De sokat veszekettünk mert elérhetetlen célokkal álltattam magam és elvakultam mindig csak dolgoztam nem volt rá elég energiám. Nagyon sok minden történt a szakításig, sok olyan amivel fájdalmat okoztunk egymásnak pl őneki mindenféle csávó irkált az idővonalára hogy "milyen jo hogy vagy nekem" meg egy máik barátnője olyan képet osztott meg róla amin ölelkezett egy másik taggal.

Én meg olyan hibákat követtem el hogy eszeveszett sporolásomba nem vittem el sehova meg nem vettem neki semmit szal nagyon bűn tudatom van. Nem éreztem még ilyet. Nagyon hiányzik és nem lehetek vele.

Pontosan ugy szakítottunk hogy először en mondtam neki hogy legyen vége. Nagyon sokat sirt szegény annyira utálom magam hogy ilyet tettem. Aztán hiányozni kezdett de nagyon felhívtam de már o sem akarta folytatni.

Tudom hogy hibáztam de többet ilyet nem teszek senkivel nem hogy a barátnőmmel az tuti.