Tudtátok, hogy milyen jó is az élet és hogy igazából a sors mennyire érdekes és kiszámíthatatlan? S mindennek tudatában van kedve valakinek beszélgetni?

Mert ez tényleg egy álomvilág ami előbb utóbb szertefoszlik.:)

De újra és újra fel fog épülni, ha az ember akar küzdeni érte és újra ebben szeretne élni:)

Senki sem mondta hogy álomban jó és könnyű élni és nincs csalódás...csak el tudom érni azt ami után mások csak vágyakoznak és ezért igyekszem ezt átadni:)

Bár a megfogalmazásod eléggé realisztikus volt:D De igaz:D

Egyébként nem tudom mi az a Kundera:(

De mellesleg tényleg senki ne gondolja hogy nekem ne lettek volna rossz dolgaim...csak túl léptem rajtuk:) és elfogadtam őket:)

Igen, tudom mi az ami egy ideig teljesen "lenullázna" és mivel ennek a dolognak elég nagy esélye van, sőt, minden nappal közelebb kerülök hozzá ezért ha erre gondolok szomorű leszek, de megmarad bennem a jó érzés is, hiszen tudom, hogy ez az élet rendje (nem a saját halálom aggaszt..:D Kicsit olyanra sikerült... a szeretteim, főleg a nagyim elvesztésétől félek, a sors úgy hozta hogy vele éltem sokáig, és nagyon megszerettem, és ő is engem, már már anya-lánya viszonyunk van, és ezért őt féltem és rossz hogy ne vagyok már mellette, mert a suli a munka...egyszóval az életem és a döntéseim elsodortak mellőle, de muszáj volt ezt megtennem, hiszen ő sem akarná, hogy ne legyek boldog)

Csak ez akkor is nehéz és a bűntudat az emberben van, de ezt el kell fogadni magunkban és minden pillanatot élvezni, pont ezért, hogy mikor eljön az ideje ne legyen mit megbánni:)

Az apró problémákon való kiakadást én sem kedvelem, tudván hogy nekem mennyi volt eddig, és nem tudom megérteni azokat az embereket akikat a kis dolgok tényleg a padlóra küldenek, holott ezerszer rosszabbat is túl kell(ene) élni

Egyébként én is alapból egy reál beállítottságú vagyok:)

A pia mindig gondolkozásra sarkallja az embert és néha igazi filozófusokat teremt:D

De hiszem azt hogy ez mértékkel jó dolog:)

Igen, nekem is az volt, de mindenki túléli, nem?:)

Egyébként én örülnék egy ilyen képességnek, élném az életet, de nagyon rossz napokon vagy periódusban biztosan visszamennék egy két nagyon szép naphoz erőt meríteni:)és azután haladni tovább...

De tudod, a fejedben megvan ez a képesség:) És este csendben elalvás előtt elő is tudod hozni, és elalvás után az álmokban az agy ilyenkor támogatja is ezt a gondolatot, ha ezzel fekszel le:)

Ha meg nem megy mindenre emlékezni, jó ötlet lehet naplót vezetni...egy csak boldogság naplót:) Ez mindig feldobja az embert...meg vicceket beleírni:) És esős rossz napokon elővenni:)

Nekem sosem volt ilyen...kár hogy nincs kitartásom hozzá, mert az agyam sajnos nem támogat mindent:D