Van-e lehetősége egy álmodozó, otthonülős, társasági életet nem nagyon élő, szórakozóhelyekre nem járó. Káros szenvedélyeket megvető férfinak ismerkedni vagy inkább adja fel?

Jól van, figyu. mindenkiben vannak hibák, és mindenki meg van róla győződve, hogy ő a normális.

másrészt mindenkinek nehéz, nem csak neked.

a kevésből, amit kérdezel meg válaszolsz, úgy tűnik, hogy picit el vagy szakadva a valóságtól.

én nem tudom, ez mire vezet, ha már felnőtt vagy, magadtól kinőni nem fogod, itt tenni kell.

nem biztos, hogy jó ez, ha ez így marad, bár a változás általában fájdalmas, hiszen elvesztünk valamit, de cserébe nyerünk valamit, valami jobbat, ha fejlődünk.

nem tudom, miért akarsz ilyen maradni, látod, hogy neked sem eredményes minden téren az életed, itt segítséget kérsz.

én valamit látok benned az írásaid alapján, amin szerintem érdemes elgondolkozni.

ha segítséget kérsz, de visszautasítod élből, akkor minek írtál ide ki kérdést?

nekem is nehéz, mikor valaki kritizál. de nem azt kell nézni, hogy ez bántó, hanem, hogy mit tanulhatok abból, ahogy a másik ember lát engem,ha egyszer nem jó nekem.

Ha jó nekem, és nem bántom a környezetemet, akkor kit érdekel, mások mit gondolnak.

de ha nem jó nekem, akkor foglalkozni kell azzal, hogy milyen benyomást keltünk, és ebből le kell szűrni a nekünk hasznosat, nem csak nyalogatni kell a sebeinket.

én úgy látom, hogy ha már ide születtünk ebbe a valóságba, akkor ehhez kell alkalmazkodni, és erre kell odafigyelni. az nem megoldás, ha elszakadunk tőle és más korba képzeljük magunkat, mint valami gyerek.

már ha szeretnél felnőni és felnőtt életvitelt folytatni egy társsal.

ha az álmodozás elég neked, akkor hajrá, maradj így, engem nem zavar.