Szerintetek is nevetséges beleszeretni olyanba akit alig ismerünk?

3. vagyok:

Szeretni valakit, vagy szerelmesnek lenni...

Teljesen nagyon nem ugyanaz, mint az, hogy tetszik valaki, vonzódsz valakihez, vágysz valakire, kedvelsz valakit, hiányzik valaki... Attól még hogy hiányolod a társaságát nem feltétlenül jelenti azt, hogy szereted.

Szerintem nem.

Én pont ebben a cipőben evezek. Több mint 9 hónapja bejelölt egy nő a Face-n és ismerkedtünk, rengeteget beszélgettünk, viccelődtünk. Beszéltünk telefonon sms-eztünk. Én ebbe a nőbe szerelmes lettem nagyon, annak ellenére hogy még nem találkoztunk és beszélgettünk négyszemközt. Pár találkozó is le lett beszélve, ami sajnos elmaradt bizonyos okok miatt. Bő 9 hónap nem kevés idő. Teljesen belezúgtam, folyton rá gondolok. Ami még furcsa hogy én előtte az egy éjszakás kapcsolatokat részesítettem előnyben vagy épp szeretőnek tartottak. Eléggé nőhajhász életet éltem. Mióta megismertem ezt a nőt, azóta 180 fokot fordult az életem. Nem érdekelnek már az egy éjszakás afférok. 2 nő is nyitott volna azóta felém, komoly kapcsolattal, de mivel ebbe a nőbe vagyok szerelmes, nem igazán érdekeltek a beszélgetésen kívül, pedig igen csinos-szép volt mind 2 nő.

Aztán itt jön a fekete leves. Nem rég közölte a szeretett nő hogy már 2 hónapja van valakije. Ez iszonyatos lelki törést okozott, mert nem közölte velem időben, holott minden nap beszélünk és sokszor írtam neki hogy szeretem. Erre csak úgy reagált hogy "komolyan?" "tényleg? " "most megleptél." ilyesmik. Azt viszont nem árulta el hogy van valakije és ne írjak neki ilyeneket. Gondolom jót tett az egójának, viszont velem nem volt őszinte, pedig elég bizalmasan beszélgettünk és közölhette volna velem, mert tudta hogy szeretem. Nekem viszont, szinte porba döngölte az önbecsülésem, olyan, mint ha kést forgattak volna a szívemben. Rohadt megalázó és szar érzés.

Mikor kezdtem erről kérdezgetni hogy miért nem szólt időben, inkább sértődötten lelépett, inkább hárított, vagy a fejemhez vágta hogy ez gyerekes viselkedés amiért ezért ki vagyok akadva és hogy nevetséges.

Pedig nem nevetséges, van ilyen.

Egy érett gondolkodású őszinte nő, már akkor megmondaná a frankót, mikor kijelentem hogy szeretem. Játszadozott az érzéseimmel. Megharagudni nem tudok rá, azóta is szoktunk beszélni, igaz nem sokat, mert kell egy kis idő amíg a padlóról felkelek és túlteszem magam a csalódottságon és minden visszatér a régi kerékvágásba köztünk. (sajnos így csak barátilag, pedig a tűzbe tenném érte a kezem.)