Miért vagyok ilyen?

Én lány vagyok, 20as éveim közepén és szintén küzdök hasonló gondokkal. Már én is feltettem magamnak a kérdést,hogy vajon mi az oka ennek? Hogy lehetek ekkora idióta?! És én is mindig oda lyukadok ki,h biztosan gyerekkoromban ért vmi komoly hatású trauma,amit nem tudok feldolgozni magamban, elnyomom. De vajon mi ez?! HA ez a forrás, akkor hogy hozzam felszínre? :/

Én is így voltam, pár éve meghalt nagymamám,akit igen-igen szerettem,de amikor meghalt, tök higgadtan fogadtam. Semmi együttérzés. Ugyanúgy folytattam tovább a teendőimet, tiszta gáz, tudom! Az egészet kb. így zongoráztam le magamban: oké, ez is megtörtént. Mintha az érzéseim a nulla alatt lennének. Borzasztóan utálom ilyenkor magamat. Nemrégiben bekerült papám kórházba, és mindenki rohant hozzá, aggódott, én meg ültem tovább az ágyon, pedig szeretem őt. Egyszerűen nincsenek ingereim, érzéseim vagy nem is tudom én minek nevezzem,hisz ezt egy kívülálló teljesen abszurdnak fogja fel és elítél. Ezért nem is mondogatom senkinek. Bármi katasztrófális történik körülöttem, én totál higgadtan, érzéketlenül fogadom. Sőt,ha testi fájdalmam van,akkor se ordítok, fel se szisszenek (igen erős fájdalomnál se), nem mutatom ki a fájdalmat egyáltalán, csak simán elnyomom.

Ilyen gondjaid is vannak? Vagy te ennyire nem vagy orvosi eset?

Amúgy én is gondolkodom pszichológuson. Te hova akarsz menni, maszekba? Mert én SZTK-sba. Csak oda nem tudom,h kell-e a háziorvos beutalója. Ha igen,akkor elég ciki lenne kérni... Erre esetleg tudaj vki a választ, kell beutaló? Vagy hogy működik?

Akkor elég elcs*eszettek vagyunk....

Én is mennék magánba, de mire velem tudna vmit kezdeni e témában, és eljutnánk A-ból a B-be a problémámmal,addigra lehet ott hagynám a gatyámat is. Ezért futamodok meg a magán dokitól... sok pénz lenne.

Amúgy,ha nem titok, akkor itt, vagy privát üziben megírnád röviden,hogy milyen tanácsokkal látott el a doki, milyen következtetést vont le az esetedről? :) kösziii