Lesz valaha esélyem élni az életet?
24 éves vagyok, teljes mértékben tapasztalatlan, vagyis annyi tapasztalatom van, hogy minden lány, akivel eddig ismerkedtem, vagy próbáltam, az mind megutált, kerülnek, nem köszönnek. És nem tudom, hogy mi az amit elrontok.
Kezdem az érezni, hogy nekem már késő, hiszen ennyi idősen már illene, hogy az embernek legyen tapasztalata.
Tegyük fel, hogy egyszer mégis összejövök valakivel (bár ennek abszolúte semmi esélye), és elmondom, hogy semmi tapasztalatom nincs, akkor azt gondolná, hogy ez nem véletlen, és így megváltozna a véleménye, letagadni meg felesleges.
Már szinte feladtam, a mostani "próbálkozás" is természetesen kudarcba fulladt, és nagyon elegem van belőle, ha eddig nem kellettem senkinek tuti, hogy ezután sem fogok, többször nem akarom ezt átélni.
Mit gondoltok, helyes a meglátásom?
És igen, annyira el vagyok keseredve, hogy ide jöttem.
Depisnek nem mondanám magam, esetleg ilyenkor tűnhetek annak.
De amikor az éppen aktuális Nő társaságában vagyok akkor felhőtlenül érzem magam, persze ahhoz az kell, hogy Ő is úgy viszonyuljon hozzám. Addig jó, de valami mégis megváltozik és vége, visszaesek.
...és amikor megtalál, csak annyit mond, hogy bár el sem indult volna.
Ha már ilyen idézetek, ezeknek van valóságalapjuk, mert ez az utóbbi eset is az a "a legjobb dolgok maguktól történnek, amikor nem számítunk rá" típus volt.
Amit most csinálunk, annak a betyár sz@r melónak köszönhetem, hogy találkoztunk, eleinte minden jó volt, de mégis megváltozott, elromlott, és nem tudom miért.
#3-as Tudom, hogy valamit elrontok de nem tudom, hogy mit és nekem se tudják mások megmagyarázni, jönnek a "neked kell tudni" szöveggel.
Hát ha tudnám akkor nem tennék ellene?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!