Hogyan szedjem össze a bátorságomat hogy elhívjak egy iszonyat kedves, helyes nőt randira? Van értelme egyáltalán?

Recepciós egy irodaházban, gyakran járok oda munka kapcsán. Először csak köszöntünk, utána már kezdeményeztem vele beszélgetést, azóta sokszor elegyedünk szóba, mondhatjuk hogy örülünk egymásnak ha találkozunk. Először azt hittem csak azért beszél velem mert a munkája miatt elvárt a dolog, de múlt héten bevásárlás közben összefutottunk és simán leszólított, jól elbeszélgettünk. Pedig kb. azt hittem hogy el fog menni mellettem. Mindig nagyon aranyos és kedves ha találkozunk, nem tudom hova tenni hogy miért ilyen velem. Mert igazából nem vagyunk egy súlycsoport úgymond. Nem egy topmodell cicababa, de olyan kisugárzása van és mosolya hogy köröket ver az olyanokra. Nekem ő a legjobb nő! Viszont emiatt félek tőle nagyon. Nem is tudom mit akarna egy ilyen jó csaj egy magamfajtától.

Külsőleg átlagos vagy az alatti vagyok, nem vagyok sem izmos sem jóképű. Eladóként dolgozom egy elektronikai üzletben, albérletben lakom, autóm nincsen. Humorosnak mondanak és rendesnek, de nem szoktak a nők kikezdeni velem. Inkább haverkodni szoktak velem, ezért sem gondolom hogy ez a csaj akarna ezen kívül bármit is tőlem. Mivel nagyon jól elvagyok vele és nem akarnám ezt azzal elrontani hogy hülyét csinálok magamból a próbálkozássommal, ezért inkább nem merek semmit lépni. Tudom töketlenség, de jobb ez így talán .... Egy ilyen nőért biztos sokan versenyeznek akik többet tudnak nyújtani neki mint én.

Ti mit tennétek ha a helyemben lennétek? Hívjam el? Ha nemet mond, már semmi nem lesz olyan mint eddig. Kínos lesz a találkozás és megpecsétel mindent onnantól.