Más is érzett már így, vagy csak én jöttem a Marsról? Mit lehet kezdeni ezzel?

Nem vagyok szerelmes. Mégis régi romantikus számokat hallgatok, meg az eget bámulom. Hülyén érzem magam ettől, de egyszerűen minden annyira száraz lett, és muszáj éreznem valami többet. Hogy az élet valami „többről” szól. Fiatal srác vagyok még és mégis… nem akarok így meghalni. Minden egyes nap múlása emlékeztet, hogy nem éltem igazán. Ez teljesen elvonja a figyelmem a teendőimről. Kívülről azt látják, hogy csajok társaságában vagyok, szenvedélyesen meg látványosan táncolok, meg fülig ér a szám, de belül magányos vagyok, mert nem tudom megmutatni, ami bennem van. Azt se tudom, hogy kell... Ahogy a tánc véget ér, még jó darabig pörgök, mint egy kő, amit eldobtak. Aztán megállok és rám tör ez az egész… mit tegyek?

24F