Fiúk, nektek felcsillanna a szemetek, ha egy lány/nő akivel ismerkedtek, gazdag lenne?

Engem inkább kicsit eltántorítana.

Kicsit szégyellném elhívni egy egyszerű,sétálos,kávézos randira ha ő maga a Gundelben tudna vacsorázni..

21: nekem meg az, hogy az összes nő vagy ribi, vagy buta, vagy csúnya, vagy anyagias, vagy teszetosza, vagy nem nőies, vagy talán ezeknek a kombinációja.

Ettől még minden egyes alkalommal megpróbálok ismerkedni egy-egy újabb lánnyal, nővel, mert HÁTHA ő nem olyan, és HÁTHA ő lesz az a lány/nő, akibe beleszeretek, és leélhetem vele az életem. Az, hogy ez a korábbi tapasztalatod, nem jelenti azt, hogy minden pasi valóban ilyen.

Én például nem láttam még Koenigsegg Agera-t, csak képeket, filmeket, és történeteket róla, de tudom, hogy létezik... (és hiszek benne, hogy egyszer nekem is lesz egy :D )

Igenis tetszene, viszont önmagában csak az, hogy van pénzed az nekem kevés. Sajnos én is azt látom, hogy tisztelet a kivételnek, a gazdag lányok (anyuci apuci pénzén) sznobok és a belváros utcáin látni őket nappal a plázák éjjel buli helyek környékén -.- üres életüket tengetik a hasonló színvonalú pasikkal. Amit írtál abból arra engedsz következtetni, hogy míg más azzal volt elfoglalva, hogy minél jobbal elodázza a munkába állást és végig partyzza a 20-as éveit, neked már korábban is voltak céljaid az életben, mertél tenni értük és jókor voltál jó helyen? Az még inkább becsülendő, ha Magyarországon lettél sikeres és nem álltál be a "kesergünk, hogy milyen rossz a helyzet" meg hogy "itt nem lehet megélni" népsereglet berkei közé :) Ritka az ilyen!

Én is attól tartok, hogy ha kimutatnám mennyi pénzem van (drága ajándékokkal meg hasonlók) akkor csak kihasználnának, ezért nem okoz problémát egy olyan egyszerű randi amit itt feljebb írt valaki, sétálós teázgatós. Ha így nem kellek valakinek, akkor csak a pénzemre hajt.

Ha megfigyeled a híres színészek/színésznők is többnyire a saját köreikből válogatnak párt maguknak, furán nézne ki az oldalukon egy "idegen", bár ők nagyságrendekkel el vannak szállva, de a koncepció ugyanaz. Szerintem egy kapcsolatban, ha egyik a másikhoz képest túl gazdag vagy túl szegény, az hosszú távon nem működik, mert tudat alatt ott lenne, hogy nem egyenrangú a viszony. Ha valaki 30x annyit keres, mint a párja akkor a másikban felmerülhet, hogy egyáltalán minek dolgozik, amikor az a párjának csak "aprópénz", és kicsinek érezné magát. Viszont ha többé-kevésbé hasonlóan élnek, akkor nincs ilyen, drága ajándékokra sincs szükség és talán mindenki boldog.

A probléma az lehet, hogy nincsenek gazdagabb emberek köreinkben (vagy ha vannak is akkor sznobok vagy rosszabb), külföldön viszont beleolvadunk a tömegbe. Sokat utazom egyedül, mert nincs olyan, aki el tudna jönni velem, de ez nem hátráltat abban, hogy világot lássak. Egész más, ha elhívok valakit utazni és fizetem neki, ő úgy érzi, mint egy drága ajándék és nem győzi köszönni, és valójában rosszul érzi magát emiatt (ha normális). Viszont ha mindketten megengedhetjük magunknak külön-külön is hogy utazgassunk, akkor el sem tudom képzelni milyen jó lehet, ha két ilyen ember együtt megy valahova, mindketten ellazulva pihennek és nincs feszengés, fapados gépekkel sem kell beérni és távoli tájakat is fel lehet fedezni közösen. No kissé elragadtattam a fantáziám :)