Ha egy férfi nem bír szemezni, hanem újra és újra elkapja a tekintetét, azzal nem is érdemes kezdeni, mert gyáva?

Engem zavarba hoz, hogy egy /ismeretlen/ lány tekintetét álljam hosszasan, ezért elkapom a tekintetem. Megvannak az okai, de nem megy. Másrészt ha nagyon tetszik, akkor vissza-visszanézek rá úgyis, meg azért lassan-lassan felbátorodok és merek tovább nézni.

Nekem több dolog áll a háttérben, de introvertált is vagyok, a körülményeim miatt is, de nem tudok ismerkedni másokkal. Ez azt jelenti, hogy ha valaki odajön hozzám, akár barátilag, akár más szándékkal, akkor simán elbeszélgetek vele meg minden, de.... nem bírok kezdeményezni. Ezt baromi nehéz megérteni, ha nem vagy a cipőmben, de nem megy.

Viszont kezdeményező volt nálam barátilag egy lány és összehaverkodtunk teljesen, sőt... azt hiszem többet is érzek. De vele már teljesen felszabadult vagyok. Szóval a kezdeményezés.

Igaz, amit leírtam nem mérvadó, mert a legtöbb ember nem olyan mint én, de leírtam, hogy lásd: ilyen is akad.

Sosem tudhatod a másik körülményeit, illetve, hogy milyen a személyisége. Egyébként én sem "beszari" vagyok, de ismeretlen lányhoz sosem mennék oda, lehet akármilyen világszépe.

23/F