Miért van az, hogy tetszik egy lány, de semmit nem tudok tenni érte?

Tehát a helyzet a következő. Van egy lány, aki már nagyon régóta tetszik nekem, és most először láttam rajta azt, hogy mintha én is tetszenék neki.. Sőt egyre többet keresi a társaságom.. Ez mind nagyon szép és jó, csakhogy én már ha csak ránézek eláll a szavam, és így meg elég nehéz lenne vele beszélgetni.. Alapból voltak kommunikációs problémáim, amik már kezdenek megszűnni, de ha egy olyan lánnyal dumálok, aki tetszik nekem, akkor teljes a káosz.. Olyan kiábrándító dolgokat mondok, meg nagyon feszült vagyok, és izgulok.. Nem tudok összerakni két értelmes mondatot. Nem tudok tenni azért, hogy összejöjjek vele, vagy akár csak egy nagyon jó barátság kialakuljon köztünk.. Pedig minden téren nagyon szimpatikus.. A beszédem kapcsán, még annyit, hogy kiskoromba kb 4-16 éves koromig rendszeresen vert apukám, és ordibált velem, így nem mertünk sose megszólalni, pl ebédi kajáknál, vagy amikor rokonok jöttek, és együtt kajáltunk.. Pl ha kérdezett valamit az egyik rokonom a családi kaja közben, nem mertem megszólalni, nem tudtam értelmesen válaszolni, akárhogy is ott volt a fejemben a válasz. Azóta már normális a kapcsolatom az apukámmal, és az anyukámmal is, de ez még mindig bennem van..