Miért van az, hogy tetszik egy lány, de semmit nem tudok tenni érte?

#5 Rengeteg félelmemet győztem már le egyedül, úgy hogy senkinek nem beszéltem róla, és most ezalatt nem olyanokat kell érteni, hogy féltem a pókoktól de már nem félek..:D Például ami nagyon nehéz volt, társaságokban megszólalni, vagy például amikor először visszaszóltam apámnak, de ide sorolhatóak még a különféle fellépések, amiken osztály szinten mindenkinek kötelező volt, és 60-70 ember csak rám figyelt, csak az én beszédemre.. Nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá, de megcsináltam, bár néhol kicsit hebegtem-habogtam, de meglett..:)

#6 Apukám nagyon fiatal korába, kb 4-5 évesen veszíthette el az apukáját, és nem tudta követni azt a példát nevelésben, amit az apja mutathatott volna neki.. Persze akkor is belegondolhatott volna a mi helyzetünkbe is egy kicsit, de mindegy most már. Azóta rengeteget változott ő is, mondhatni már egy rendes ember, nem ordibál.. Bár kb annyit beszélgettem vele egész életembe, mint itt veletek..:D Anyukámmal, meg a tesóimmal ugyanez.. Egy házban élünk, de alig beszélgetünk..:/ És sokszor hiába kezdeményezek, nem akarnak, vagy pont "nem érnek rá"..

#7 én is átérzem a te helyzeted..:/

#8 Hát nem tudom, szerintem nem a legjobb egy lánynál a hibáinkkal kezdeni, mert eléggé kiábrándító tud lenni.. Mármint pl odamegyek ezzel, hogy "nagyon tetszel, de nem tudok beszélgetni veled, mert ez meg az történt kiskoromba".:D Azért ez az egész eléggé furcsán venné ki magát..:D