Ha nem találom a páromat, azt hogyan lehet elviselni lelkileg?

Nehezen. De én is csak 34 évesen találtam meg, szóval vigasztalódj azzal, hogy még bőven van rá időd keresni. Közben meg más dolgokkal is foglalkozhatsz az életben.

Én sem találom a páromat, habár elég válogatós is vagyok és nehéz normális pasit találni. Persze ismerkedni sem szoktam, szóval így még nehezebb, de jól bírom lelkileg, mert nem igazán hiányzik a párkapcsolat és nem is társkeresés miatt regisztráltam az oldalra. Próbálj meg új emberekkel ismerkedni, esetleg köztük lesz majd a párod vagy ha van kedvenc hobbid akkor arra koncentrálni, hogy elvonja erről a figyelmed.

Én sem birom már lelkileg, én sem találtam hozzám illőt. 28/L Hát valahogy muszáj elviselni, rettentő magányos vagyok, meg szeretet hiányos, de nem tehetünk semmit, várni kell :/ A legjobb ha más életcélt is keresel, ahogy az első válaszoló irta. Biztos vannak más dolgok is, amit el szeretnél érni ?

Én sem találom, úgyhogy próbálom magam lefoglalni, hogy addig se gondoljak erre... Reménykedem benne, hogy majd csak lesz valaki.

Nekem is van ilyen hasonló problémám! Szerintem rosszabb mint nektek. 23 éves férfi vagyok. Szeretet hiányos. Ezt úgy értem, hogy a lányok nem keresik a társaságomat. Akár hol vagyok, az utcán, plázákban, parkokban, BKV-n és még sorolhatnám. Ha közeledek feléjük tök lazán, már az arcukon látom, hogy nem kívánatos személy vagyok nekik. Legtöbbször keresztezik az utamat a vonzó lányok, csókolózó párok, kézenfogva járók. Mindig gyomorgörcsbe rándul a gyomrom, mert nem bírom lelkileg.