Túlzás lenne, hogy normális, intelligens elutasítást szeretnék (mondjuk egy levelet)?

Váltottunk pár levelet egy lánnyal, és szerettem volna őt jobban megismerni, ezt meg is írtam neki. Adott fb-elérhetőséget, hogy jelöljem be, és beszélgethetünk. Megjelöltem, írtam pár sort, de nem igazolt vissza, nem is írt semmit, pedig látta az üzimet. Hogy elutasított, az egy dolog, szíve joga, de nekem jobban esett volna, ha annyira méltat, hogy bocs, de nem vagy az esetem. Gondoltam, visszavonom a bejelölést, és ironikusan megírom, hogy megkönnyítem a dolgát, ne kelljen szégyellnie az ismeretségünket, én se vagyok hülye, rájöttem a lényegre, csak másabb hozzáállásra számítottam. Lehet, hogy túlzás, de én azért intelligensebb (vagy emberibb) megoldásnak tartom az egyenes elutasítást, mint a sunnyogást, és kevésbé megalázó a "nem jössz be nekem", mint a "nem igazollak vissza, nem is válaszolok, te meg várhatsz". Nem maga az elutasítás bánt, hanem maga ez a "stílus".