Ha a fiú is meg én is olyanok vagyunk, aki nem mer kezdeményezni a másiknál, de érezzük egymáson, hogy tetszünk egymásnak, akkor mi lesz ebből? 21/L

Ebben az esetben ebből semmi nem lesz.

Azt kéne tudatosítanod magadban, hogy mindenféle kétség nélkül kellene megszólítanod elvonatkoztatva attól, hogy ő vajon mit érez. Tehát csak lazán, direkt nem gondolva a következményekre. Laza beszélgetésbe elegyednél vele akármilyen ürüggyel. Valakinek lépnie kell. Az fog először lépni, akinek már túllépi ez a szótlanság az ingerküszöbét. Szerintem te fogsz lépni ;)

Hát ebből nem lesz kamaty, az tuti.

Az a baj, hogy lehet, hogy ő is azért nem lép, mert önbizalom hiányos. Ha már Te írtad ki ezt a kérdést, azt javaslom én is, hogy Te lépj. Ahogy fentebb írták, csak lazán és következményektől való félelem nélkül. Ne agyalj, tedd!

nézitek egymást mint verebek a dróton :)

tejóisten... Szerintem nem vagytok elég bátrak és később BIZTOS h bánni fogjátok..... Én pl 1évig éreztem így de nálam már betelt a pohár és tudtam h lépnem kell... (amúgy ezen a téren baromira bátortalan voltam ) Léptem is de nagyon hirtelen mert tudtam ha nem teszem meg rögtön akkor agyalni fogok rajta és inkább úgy lettem volna vele h inkább mégse lépek.... De megtettem és soha de soha nem fogom megbánni.... Mert egész életemben azon agyalnék h MILETT VOLNA HA ... És azóta nem csak h bátrabb lettem hanem büszke is voltam magamra ... És rájöttem h soha sem gáz kezdeményezni sőtt kur@ jó érzés hidd el ;)

jaj, az előzőnek annyira igaza van, én is így látom. olyan kár, hogy én erre nem jöttem rá mondjuk 10 éve.