Ez igaz hogy ha nem tudjuk elfogadni magunkat és nem látjuk magunkat mindig szépnek akkor nehezebb ismerkedni?

Igen, de ha belegondolsz, baromi egyértelmű is a dolog, nincs benne semmi mágikus. Általában neked milyen pasik tetszenek? Gondolom, vidám, vicces, kiegyensúlyozott pasira gondolnál, nem pedig olyanra, aki utálja magát, fél megnyílni, frusztrált stb.

Ugyanígy van ez a pasik részéről is. Nem számít, mekkora a melled, mennyire kerek a segged, mennyire hamvas a bőröd, mennyire csodaszép az arcod. Az számít, hogy milyen a kisugárzásod. Ha a külsőd miatt egy komplexusos, visszahúzódó, szégyellős, gátlásos csaj vagy, akkor nehezebb párt találni, mintha életvidám, magabiztos, szeretni való lennél.

Külseje alapján egyetlen nő jut eszembe, akire sajnos azt mondom, nagyon megverte a sors, mert ő sajnos mindig is nagyon csúnya lesz. Az összes többi csaj, akit alapvetően csúnyának tartok, mind-mind az abszolút vállalható kategória, maximum olyan dolgok okoznak gondot, amin végső soron lehet változtatni (testsúly, frizura, öltözködés, fogszabályzás és társai).

Tudnék mutatni egy rakás olyan csajt is, akik a külsejük alapján átlag alattiak jócskán, de ők ezt magasról leszarják, és semmi gondjuk nincs az ismerkedéssel, mert amúgy a személyiségük megragadó, a külsejük pedig nem visszataszító. Én pl totál belezúgtam gimis koromban egy olyan csajba, aki annyira piszkafa volt, hogy már-már egy kisfiúra emlékeztetett, az arca tiszta pattanás volt, de ezektől eltekintve sem volt egy kifejezett szépség. Ráadásul ezzel nem voltam egyedül, mert a haveri körömből még két srác is egy követ fújt velem e téren. Egyszerűen beette magát a bőrünk alá, pedig a széptől kilométerekre volt, mégis imádnivaló volt.