A mai lányok (10en,20on évesek) miért ilyen visszautasítóak manapság, ha valaki ismerkedni akar velük?

Mert nincs tartásod. Aki elutasított, azzal nem foglalkozol. De hát ti pasik meg a tartás...

Mégis bennük keresed a hibát, nem magadban. "A mai lányok (10en,20on évesek) miért ilyen visszautasítóak manapság" Asszertivitás nulla. Még csak véletlenül sem kell fejlődnöd semmilyen irányba, á, nem.

Miért? Nem is akarok olyan faszit, mint amilyenek ti vagytok.

#58: Nem selejtest mondtam, hanem defektest (részleteztem korábban, hogy ez mit jelent, nem írom le még egyszer), a kettő nem ugyanaz. Amúgy meg én is ugyanúgy lesz*rom, hogy te milyen vagy, ettől függetlenül a lányok nagy többsége felszínes és beképzelt, plusz szét is teszik a lábukat (megint csak tisztelet a kivételnek). És milyen szép is, hogy te megkülönbözteted magad másoktól, miközben meg a pasikat MIND egy kalap alá veszed, mint pl. a 64-es kommentedben is. Ennyit erről. Egyébként meg soha nem mondtam, hogy nem kell a vonzalom. De még nem válaszoltál arra, hogy mondjuk a te életedben volt-e olyan, amikor csak később alakult ki a vonzalom, nem elsőre. Gyanítom, nem. És NEM azt mondom, hogy hálából kellene járni valakivel (és nem is feltétlenül járásról van szó), hanem azt, hogy egyáltalán ismerkedésre esélyt adni. Plusz a defektes csajoknak sem kellene akkor elvárniuk, hogy a két szép szemükért beléjük szeret az álompasi, miközben nekik nem kell tenniük önmagukért semmit. Mert rengeteg ilyen is van.

68-as: Régebben volt olyan, hogy később alakult ki a vonzalom, de már tudom, hogy mit akarok és mit várok el a másik féltől, szóval nem valószínű, hogy ilyen elő fog fordulni. Max. akkor, ha valakit tényleg félreismerek, de ez nem a klasszikus később-ébredt-fel-a-vonzalom. És te honnan tudod, hogy én mit teszek és mit nem magamért? Amúgy ez tényleg találó, sosem vártam el, hogy a két szép szememért jöjjenek össze velem, de egy pasi se várja ezt el, ennyi. És még mindig hiányolom azt a kérdezőnél, hogy ha tényleg többb száz nő utasította el, hogy végre felelősséget vállal a saját életéért, és magába nézve felteszi a kérdést, hogy ő hol rontota el. Vannak ötleteim, de ha nem kíváncsi rá, akkor ne is rinyáljon itt. Milyen ember az, aki szerint őt az élet csak úgy sodorja, és nem képes átvenni az irányítást?