Lehet a Nők rontották ezt el? Amiért egyenjogúak akarunk lenni?

Hagyjuk ezt. Elég jóképű vagyok, kb 10/7-es. Múltkor teljesen korrekt levelet irtam egy olyan csajnak facen, akivel elotte munkaügyben mar taliztam. Kifogások sorát alkotta meg, hogy ne talizzunk. Eselyt sem adott, pedig tudom, hogy szingli.

Azzal remélem mindenki tisztában van, hogy a feminizmus előtt nem kezdeményezhettek szabadon a férfiak sem. A szülők döntötték el még azt is ki kinek udvarolhat. Márpedig ha szülők döntöttek akkor a férfinak kötelessége volt az adott nőnek udvarolni, a nőnek pedig illet fogadni. De ez egyiküknek sem volt szabad döntés.

Én nem az egyenjogúságot okolom, hanem bizonyos társadalmi normák, amik korábban differenciálták a párválasztást, mára eltűntek, és csak a vonzalom, esetleg az anyagiak számítanak. Nem tartom a nőket hibásnak ebben, én is csak a szép arcú, jó alakú nőkhöz vonzódom. Kezdeményezni meg azoknál szoktam, akiknek a személye is érdekel, ezek után viszont már nem tudom lazára venni, és szorongok, illetőleg ritkán kezdeményezek. Mivel külsőre nem vagyok vonzó, nem voltam sikeres sohasem, és az udvarlás/kapcsolatban élés helyett azt tanultam meg, hogyan kell egyedül lenni. Nekem már ez megy jobban. Ebben aligha az egyenjogúság a hibás - azoknak a férfiaknak, akik vonzóak a nők számára, ez kb. 20%, nincs rossz életük, kezddeményeznek, náluk is nyomulnak a lányok, stb. Ha én nekiállok elbeszélgetni valakivel, netalán udvarolni, a tehetségemen csak annyi múlik, hogy mennyi idő utána leszek elutasítva, milyen sokáig tudom tartani az udvarlást, de más eredménye nem lesz, mert nem vagyok vonzó.

Az, hogy valaki töketlen, ronda, szerencsétlen, lúzer, az nem a női egyenjogúság miatt van.

7-es gyönyörűen levezette. Nem tudok mit hozzátenni.