Félek a szerelemtől, vagy egy újabb csalódástól?

26 éves vagyok,és még SOSEM volt barátnőm.1 hétig se.Randi volt millió,siker 1 se.Egyszer csókolóztam egy lánnyal,de ő akkor ittas volt,bár szerintem annyira magánál volt,hogy tudja mit csinál.Az volt életem egyetlen nyelves csókja,de ennek is jó pár éve már.Most egy idegen országban vagyok,ahol rengeteg esélyem volna egy lánnyal lefeküdni,de idáig vártam,hogy talán találok valakit,akivel végre elkezdődhetne az életem.Biztos szánalmas ilyet olvasni Valentin napon,de nem csak ezen a napon érzem úgy hogy egyedül vagyok.Az én szemszögemből szerintem nem vagyok csúnya.És szemeztem már jó pár lánnyal mindenféle tömegközlekedési eszközön.De sose mertem lépni.Talán félek egy újabb csalódástól.Nagyon sokszor nemet a randik végén.Sokszor nagyon fájt,mert már régebb óta ismertem,vagy nagyon tetszett,stb.Ismerek egy oldalt,ahol külföldi lányok várják,hogy írjanak nekik,hogy mikor,és hol találkozzanak,szex céljából természetesen.Úgy érzem el lett baszva az életem,és hogy nehéz ebből kimászni.Nem vagyok tökéletes ezt elismerem,de sok embert ismerek,akik rosszabbak egy kapcsolat szempontjából,mint én,de nekem mégse jött idáig össze.Hogy miért(is)?Nemrég beszéltem egy tőlem kicsivel idősebb nővel,aki elmondta,hogy egy mai nőnek,lánynak biztonság kell(megfelelő mennyiségű pénz,lakás,autó,egy olyan pasi,akivel lehet mutatkozni a barátok előtt.Nos nekem se megfelelő mennyiségű pénzem nincs,se saját lakás,se saját autó,de azért mutatkozni lehetne velem,és a belső tulajdonságaim saját és mások véleménye alapján nem rossz,sőt.Undorító egy világot élünk,ahol már nem a szerelem számít,hanem a vagyon.