Mit tegyek? Van/Volt ezzel valaki így? Tanácsok?

Sok fiúnak tetszettem, sokan mondták, hogy szép vagyok, de nem tudom elhinni. Tényleg, én mindenkit szebbnek gondolok magamnál. Emiatt nem is merek belenézni a fiúk szemébe. Nem merek szemezni velük, mert úgy gondolom, hogy úgyse tetszek nekik, csak beégnék, mert félreértelmeztem a szándékait, hát miért tetszenék neki?

Edzésen is volt egy srác, kedves volt, beszélgetni akart velem, segített, hajrázott a végén az időfelmérőn is. Figyelte, az apróságaimat, tud rólam dolgokat pedig még nem is beszéltünk, belekötött, hogy fél percet lecsaltam az edzésből stb. Nem tudom, hogy csak haverkodik, vagy tetszem is neki. Nem tudok különbséget tenni a barátkozás és a flörtölés között se, így nem kezdek semmit. Aztán félek a szemükbe nézni. Miért?? Olyan hülye vagyok...így szeretnék egy barátot, de nem merek ismerkedni, a szemükbe se merek nézni, így ők azt gondolhatják, hogy nem tetszenek nekem, pedig ez nem igaz. Mit tegyek?

Szeretnék ezzel a sráccal például megismerkedni, de nem merek. Félek, hogy nem is tetszek neki, csak barátkozni akart, én meg mást gondoltam és akkor tök égő lesz ezentúl edzésre járni ... Meg amúgy is. Úgy megyek el az utcán fiúk mellett, hogy minél helyesebb annál jobban kerülöm a tekintetét, a kapcsolat bármilyen jelét. Miért csinálom ezt, mit tegyek ellene?

Egyszer volt barátom, amiért nagyon hálás vagyok neki, hiszen neki volt egyedül elég türelme hozzám, hogy legyen bátorságom egyáltalán már találkozni is vele. Olyan kitartó volt, annyira tiszteltem. Adnátok tanácsokat, hogy hogyan lehetnék bátrabb vagy hogyan különböztessem meg a flörtöt a barátkozástól, ha mondjuk még nem vesszük bele, a testi közelséget.

17/L