20 feletti soha még egy csókban sem részesülő fiúk, ti mit rontottatok el?

Egyáltalán nem vagyok válogatós,csak pár alap dolog van ami fontos számomra.Eléggé félénk lettem,és önbizalom hiányos hiszen a 7 év alatt egy pozitívumot sem kaptam senkitől visszafelé,csak az elutasítás.De szóba se állnak velem,szóval még beszélgetni sem tudok velük.Egyből elküldenek és ennyi.

Amiket tudtam,hogy elrontottam azokat kijavítottam már rég,de azóta sem lett eredménye a dolgoknak és így már beleuntam eléggé a dolgokba.

A kezdeményezés számomra elég nehézkes lett mára,de van amikor megtenném.Csak a lehetőségeim elég kevesek,mert nem nagyon járok el túl sokszor helyekre,csak ritkán.Mert nem nagyon van kivel elmenni,így hát egyedül szoktam legtöbbször elmenni ha van kedvem hozzá.

Ahhoz,hogy én odamenjek egy lányhoz az első dolog az,hogy legyen egyedül.Na ilyen szerinted hányszor van a mai világban?Még a mosdóba is csoportosan járnak a lányok.

Ráadásul nagyon kevés lehetőségem van is rá kezdeményezni mint említettem,így hát nehézkes ez a dolog.

Lenne még mit mesélni róla,de túl hosszú lenne és csak belekötnének az itteni emberek,akik amúgy is sikeresek mindenhol.

22/F

3-mas, én azért nyomtam egy zöld mancsot.

Ne foglalkozz annyit mások véleményével, érdekes volt olvasni amit írtál.

Régebben eléggé válogatós voltam, bár akkor volt egy lány akibe szerelmes voltam és évekig harcoltam érte reménytelenül mert nem akartam tudomást venni arról hogy nincs nála esélyem.

Persze barátok voltunk sokáig, elhülyéskedtünk mi évekig de akárhányszor bepróbálkoztam nála, mindig ellökött magától.

Meg ugye én elég félénk és visszahúzódó is vagyok, bár megtudok nyílni ha már valamilyen szinten megismerek valakit, de az első lépésre nem vagyok képes ami nagyon zavar. Persze ismerkedem neten időnként szereztem is itt 1-2 lány barátot meg régebben személyesen is elég sokat beszéltem lányokkal, de sose jutottam el még a csókig sem. Az a baj hogy túlsúlyos vagyok amit sokáig nem ismertem be és abba voltam hogy nem feltétlen fontos a külső. De ráébredtem arra hogy igen is számít az is, így elkezdtem mozogni tettem egy elhatározást amit tartok magam előtt és ha leadom a felesleget és jobban ki izmosodok akkor talán lehet valami esélyem. De sajnos régebben 2-3 éve nem foglalkoztam nagyon senkivel sem, nem jártam el nagyon otthonülő lettem így nagyon már barátaim sincsenek tehát nem nagyon tudok kimozdulni, dolgozok is ami elég sok időt elvesz, igazából az egyik új társaságba is ahol voltam ott is ezért szakadt meg a kapcsolat mert hát ugye a munka és sokat dolgoztam még a régi helyemen hétvégente is ami végett nem volt időm másra sajnos.

Most dolgozok meg edzek keményen már van látszata a dolognak szerencsére szóval az csak lelkesebbé tesz engem.

Csak ugye egyre jobban gyötör a magány hogy körülöttem mindenkinek van párja a korosztályomból, mindenki boldog utcán is nincs olyan nap amikor nem látnék szerelmespárokat kéz a kézben csókolózni stb... Én egyedül csak öleléseket kaptam egy lánytól de ez minden. Meg néhánnyal puszival köszönök nekik de több nincs sajnos, és ez sokat rontott az önbizalmamon amit próbálok helyrehozni.