Siker, vagy halál?

# 9:

Nem, de gondolj bele, hogy te vagy a lány helyében. Van egy férfi, aki mindent megcsinál neked, csak csettintened kell, állandóan rajtad lóg, mint egy pióca és nélküled nem megy el sehova. Ráadásul a belső bizonytalansága miatt folyamatos megerősítésre van szüksége...

Ez hosszú távon borzasztóan fárasztó tud ám lenni. Ezért írtam, hogy belül kell rendbe jönni és utána kereshetünk párt magunknak.

# 10:

Akkor itt a gond. Én is depressziós vagyok már kb. 20 éve(26 vagyok). De volt egy időszak, amikor a gyógyszer és pszichoterápia segítségével sikerült tünetmentesnek lennem. Érdekes módon akkor sikerült összeszedni egy lányt, akivel elég sokáig együtt is voltam.

Szakítottunk, de még a vége előtt jóval visszaestem és azóta megint sikertelen vagyok. Nem akarnak egyszerűen az emberek velünk "bajlódni" és ezt meg lehet szerintem érteni.

a szeretet hiány nem azt jelenti hogy "mindent megcsinál neked, csak csettintened kell, állandóan rajtad lóg, mint egy pióca és nélküled nem megy el sehova. Ráadásul a belső bizonytalansága miatt folyamatos megerősítésre van szüksége"

de gondolom ez a szeretet dolog a te kőkemény macsó férfi idál képedbe már nem fér bele, és csak ilyen végletekben birsz gondolkozni, utána meg megy a sirás hogy a barátom érzéketlen, elhanyagol stb :/

Pl. elkezdhetned azzal, hogy valtoztatsz a nezopontodon es olyan leszel, amilyen te kaarsz lenni, es nem olyan, amilyennek a többiek elvarnak.

Nezd meg, csak hogy hogyan fogalmazol.

"Mindenki rendes, becsületes, okos srácnak tart,"

"sok lány elítéli"

Kezdj el azon gondolkodni, hogy te mit akarsz. Ne akarj mindenkinek megfelelni, mert nem lehet! Ugy viszont, hogy arra törekszel pont az ellenkezojet ered el. Szeretetet nem fogsz "kapni", amig nem szereted önmagad, es fogadod el magad olyannak, amilyen vagy: tökeletlennek.

# 13:

Csak óvatosan. #6, #7, #11, #12 válaszoló vagyok és nem nő, hanem heteroszexuális férfi. Tapasztalatból mondom azt, hogy milyen az, amikor valaki szeretethiányos és benne van egy kapcsolatban, mivel én voltam az a bizonyos pióca.

# 14:

Sajnos mégis megérzik valahogyan az emberek. Még nem jöttem rá, hogy hogyan, de valahogyan biztosan. Egyik barátom is eddig nagyon jól palástolta, hogy beteg lenne; csak aztán bevallotta nekem. Engem konkrétan nagyon meglepett, de ő is nagyon sikertelen volt a lányokkal. Pedig igazi impulzív, látszólag vidám és extrovertált ember...

"Minden létező könyv és emberi tanács szerint próbáltam cselekedni. Talán csak ki kell várnom már, hogy egyszer az egyetemi folyosón véletlenül összeütközzek egy lánnnyal, akit nekem szán az élet?"

Igen, es majd ebben a pillanatban felcsendül a hatterben bruno mars-tol az i would catch a grenade for you, a következo kep pedig a mennyegzo. Te egy alomvilagban elsz, ebreszto!

Szeva öcsi! Próbálom lazábbra fogni, hátha elveszem az élét. Elmesélek egy fura történetet, hogy mik nem vannak. Bőven elmúltam már 30 (F) és én is depressziós vagyok. Nekem bő féléve ment szét egy tizenéves kapcsolatom. A párom elhagyott tényleg egy nagyon hosszú kapcsolat után. Összezuhantam, de ez a depresszió egy érdeke cinikus, picit bosszús attitűdbe ment át. De a lényeg, hogy csak bolyongok a világban, futom a köröket, olyan hülye dolgokba is keveredek, hogy az csak na. Végülis eljutottam oda, hogy:

TÖKMINDEGY, HOGY AZÉRT N-I-N-C-S SENKIM, MERT GÖRCSÖSEN AKAROM, VAGY ÉPPEN "ELENGEDEM" A TÉMÁT.

Hányok ettől az elengedés szótól, mert ez egy önámítás, egy megfelelés és egy álságos álbölcsesség.

Az utóbbi időben meg ráakaszkodtam egy férfi kollégámra, akivel barátok is vagyunk, de néha úgy viselkedek vele, mint egy hisztis menyasszony. Nem vagyunk homárok, de mégis ösztönösen rávetül most minden olyan érzésem, ami egy párkapcsolatban szokott lenni, hogy örökké vele akarok lógni, görcsösen figyelem minden pillanatot, hogy vele legyek, hogy minél több programunk legyen privát stb. Ő jó fej és nagyon bírjuk is egymást, nem is szeretném tönkretenni a barátságunkat egy ilyen majdnem birtoklásvágyas érzelemmel. Itt a saját démonaimmal kell megküzdenem.

Hiába, az ember társas lény és szeretetéhes. Magamon is azt veszem észre, hogy sokszor olyan erős késztetéseket érzek, hogy olyat tegyek, amivel felhívom magamra a kollégák, meg a környezetem figyelmét. Ezzel a sráccal is néha olyan sértődékenyen viselkedem, hogy magam szégyellem utána. Szerencsére az eszem mindig közbeszól, visszafogom magam, de amiket idebenn átélek emiatt, az katasztrófa.

Nekem is borzasztóan hiányzik egy társ az életemből. Nem akaszkodhatok senki nyakába és nem is szeretném, ha taszítanám ezzel a potenciális jelölteket. De tudom, hogy a nők szemében nem vonzó egy kusza lelkivilágú, bonyolult pasi, aki sokat képes lelkizni. Úgyhogy én is csak bolyongok ebben a köztes létben.

Úgyhogy totál megértelek, de kérlek: ne dobd el az életedet, lesz ez jó, higgy nekem.

Korábban nekem is volt ilyen, ahogy most is, és spontán megoldódott.

Vidiripi

Kérdező!

"Segítőkész ember vagyok, és olyan dolgokkal fogok foglalkozni, amelyekkel másokon tudok segíteni, ez nekem a legfontosabb az életben."

Most magadnak hazudsz vagy nekünk. Most akkor vagy azzal foglalkozz hogy kielégíted a vágyaidat vagy azzal amiről állítod hogy a legfontosabb az életedben.

Javaslom kezdj el olyan dolgokkal foglalkozni amelyekkel tudsz másokon segíteni. Mert könnyen lehet hogy ott találod meg életed párját. Ő is segíteni akar másokon csak veled ellentétben ő már el is kezdte te meg csak tervezed.

Aztán egyszer csak össze találkoztok de nem erre kellene koncentrálnod hanem arra hogy el kezd azt a segítség nyújtást másoknak.

Persze siránkozhatsz tovább és az önsajnálkozást is folytathatod.

Sok embernek az önsajnálat kellemes tevékenység annak ellenére hogy az utána keletkező lehangoltság már egyáltalán nem az.

S még egy dolog amin elgondolkozhatnál. Barátnő helyett inkább egy társat kellene keresned akivel hosszútávon együtt vagy akár egy egész életen át.