Siker, vagy halál?
Sokat hibáztam, de sokszor nem volt szerencsém. Sokat tanultam a hibákból, tapasztaltabb lettem. De majdnem 23 évesen még mindig nem volt barátnőm.
Küzdök. Mindenki rendes, becsületes, okos srácnak tart, és nem is hinnék el, hogy soha nem szeretett lány szerelemmel.
Segítőkész ember vagyok, és olyan dolgokkal fogok foglalkozni, amelyekkel másokon tudok segíteni, ez nekem a legfontosabb az életben. De már nem tudok tovább küzdeni úgy, hogy közbe nem kapok szeretetet.
Prostihoz nem mehetek, mert nem akarom pénzért megvenni a "szeretetet", és ezt sok lány elítéli.
Minden születésnap és szilveszter szenvedés, hogy még mindig nem lett senkim. Utána talraállok, és "majd jövőre". Tovább nem bírom. Még egy hónap a születésnapomig, ha addigra nem sikerül valami kis előrelépést elérni, összetörök végleg, és véget ér az életem.
Mit tehetnék?!
Aki ennyire görcsösen barátnőt akar annak sose lesz.
Amúgy szeretetet a barátok is tudnak adni, meg a szülők, testvérek, rokonok.
hosszabb ideig sikerülni szokott, hogy ne görcsöljek rá a témára, de ez az állapot se tart örökké...
Ekkora szégyen lenne, hogy férfiként én is vágyok ilyenfajta szeretetre?
# 5:
Dehogy szégyen. Csak a szeretethiányt is megérzik ám az emberek és fejvesztve menekülnek.
azért vagyok depressziós, mert nem kapok szeretetet. Amikor egy időben alakult egy lánnyal valami, és foglalkozott velem, érdeklődött irántam, stbstb, ez a depresszió megszűnt.
Lényegében a kamaszkori depressziómat tavaly sikerült leküzdenem, nagyobb lett az önbizalmam, stb, csak a szeretet-hiány visszarántott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!