26 vagyok és még nem volt párom. Nagyon elcsesztem az életem. Ne is reménykedjek benne, hogy megtalálom a társam valaha is?

Valahogy hasonlóan érzek,de én már kezdem feladni mostanában az egészet.Egyszerűen elegem van abból,hogy semmi nem jött össze,másoknak meg még véletlenek folytán is összejön a kapcsolat.

22/F

12-es:

Nem feltétlen igaz. Én is lúzer vok, de én leszarom teljesen, s nem néz rám senki úgy, mint egy lúzerre, mert határozott, magabiztos vagyok, s meg tudom nevettetni a csajokat. Egy a bibi, h félek a kapcsolattól, legalábbis sztem, mert volt jelentkezőm, de vhogy le kellett tudnom.

Én is ebben a helyzetben vagyok sajnos, és idősebb is vagyok a kérdezőnél, tehát úgy is fogalmazhatnék, hogy én még rosszabb helyzetben is vagyok. Én nagyrészt a tulajdonságaim miatt vagyok ebben a helyzetben. Nem tehetek arról, hogy ilyennek születtem, és ezzel nem is lenne baj önmagában véve, csak így egyszerűen nem adódik lehetőség az ismerkedésre sem. Nekem sajnos nem csak ezzel az egésszel van a bajom, hanem sok más dologgal is, a nők és párkapcsolatok terén való tapasztalatlanságom egy következménye ennek.

Már én sem nagyon reménykedek, de igazából nem is tudom, hogy milyen kapcsolatra lenne szükségem így, minden téren nulla tapasztalattal. Abban sem vagyok biztos, hogy tartósan tudnék kötődni valakihez. Az ember valahogy megszokja azt a helyzetet, amiben él, legalábbis aki ennyire magának való jellem, mint én. Már szinte el sem tudom magamat képzelni ilyen helyzetekben, hogy pl. kézenfogva menni egy lánnyal, nővel. De mégis nagyon fel tud néha zaklatni, ha párokat látok a utcán, és minél fiatalabb párt látok, annál dühösebb vagyok a sorsom miatt. Ez valami rossz karma lehet, vagy ki tudja, hogy micsoda.

Ha valamilyen csoda folytán mégis megismerkednék valakivel, akkor már előre rettegnék attól, hogy előbb-utóbb be kellene neki vallanom ezt az egész áldatlan helyzetet. Már annak is örülnék, ha nem szaladna el, ha megtudná ezt rólam ez a képzeletbeli valaki. De ettől persze nem is kell tartanom, mert ahogyan említettem fentebb, abszolút nincsen senki, aki lehetőségként szóba jöhetne. Meg eleve, az első lépést úgysem merném megtenni.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy erről nemcsak mi, tehát az ilyen helyzetben lévő emberek tehetnek. Lehet, hogy valaki próbálkozott már sokszor, de egyszerűen nincsen szerencséje. Ahogyan egy korábbi hozzászóló utalt rá: ha csak elutasítást kapnak az ilyen emberek, akkor hogy a csudába szerezzenek tapasztalatot?! Szóval ebben az egészben a lányok, nők is jócskán benne vannak, csak sajnos elhitetik azt, hogy kizárólag bennünk van a hiba!

És már itt is van az ördög kör: mindenki jön az elutasító, "leereszkedő" szöveggel, és az ilyen magunkfajták meg egyedül maradnak. Nekik meg sajnos joguk van minket elutasítani. Hát, az elfogadással is komoly bajok vannak ám itt! Esélyt kellene adniuk a nőknek, mert ennek ők is megihatják a levét, ha esetleg később ők is egyedül maradnak. Ha valaki igazán szeretne megismerni valakit, akkor nem az alapján kellene dönteni, hogy a másik félnek hány kapcsolata volt, mennyire tapasztalt. Ráadásul külön szomorú dolog az is ebben az egészben, hogy pont ők viselkednek így, holott a nőktől nem ezt várná az ember, hanem együttérzést, elfogadást, toleranciát, megértést. Hiszen egy jó párkapcsolatnak ezek az alapjai szerintem.

Én meg vagyok arról győződve, hogy ezzel a beteg világgal, társadalommal sokkal nagyobb a baj, mint az ilyen magamfajta emberekkel.