Mit tehetnék, ha kiutat keresek az eddigi életemből?

Gondolom nem egy hasonlóból nemrég kimenekült, 22 éves srác véleményére vagy kíváncsi?!

Hasonló cipőben jártam én is mint te.Most 22 éves vagyok,és volt olyan időszaka az életemnek,hogy utat vesztettem.Úgy éreztem,hogy nem találom a helyem,hogy nem vagyok boldog,és nem éreztem magam "otthon"sehol a világban.Miután felismertem,hogy változtatni kell,bugyuta dolgokkal kezdtem.Írtam egy listát,hogy az életemnek mely részeivel nem vagyok elégedett.Összeírtam a jó és rossz tulajdonságaimat és megnéztem melyiken tudok változtatni.Úgy gondolom,hogy kicsiben kell kezdeni a számot vetést.Ezután ha jött egy lehetőség,( tegyük fel vizsga) elképzeltem,hogy az egész kudarca fullad,mondjuk megbukok,csúszok az egyetemen,és amikor éles vizsgahelyzetbe kerültem már tisztában voltam azzal,hogy benne van a pakliba,hogy nem sikerül,így már nem a kudarca figyeltem,hanem adott esetben a feleletre.(Jó ez gagyi példa,de lásd a lényegét!)Sport! elcsépelt szöveg,de annyira kitisztít agyilag,hogy mással ezt nehéz elérni(és legális,haha: D )Ezután szedd össze,hogy mi az amit el akarsz érni az életben,az én listámon szerepel önkénteskedés egy másik országba,el akarom menni Párizsba,le akarok doktorálni,család...stb.Ha vannak céljaid amik elérhető közelségűek akkor mindig van miért küzdeni,miért tovább menni.Nem tudom szerelmi fronton hogy állsz,de amíg nem tudod meg,hogy ki is vagy addig nem fog sikerülni kialakítani egészséges párkapcsolatot,ahol két egész ember kapcsolatáról beszélhetünk.Hallgass sok zenét,tudd meg,hogy mi az amit szeretsz és mi az amit nem.Próbálj ki mindent,és győződj meg róla,hogy TE mit szeretsz.Ha szépen lassan végig mész ezeken a végén ki kell,hogy rajzolódjon egy kép magadról.Én már úton vagyok,és nekem segített ez a módszer.Remélem,hogy rendeződnek a dolgaid,minden jót!:)

Tanulsz, dolgozol, vagy egyik sem és megteheted h önsajnálatba kezdesz és otthonra bezárkozol mert van ki eltartson?

Kedves utolsó! Nem tudom szó nélkül hagyni a válaszodat.Én tanultam,dolgoztam abban az időben amikor rám is rámjött ez a korszak.Nem feltétlenül hiszti,hanem út vesztés.Felmerül az emberben,hogy vajon jó az amit csinál?jó helyen vagyok?ki vagyok én?..Minden ember életében ez egyszer bekövetkezik,kinek hamarabb,kinek később.Nem lehurrogni kell,hanem vagy válaszolni,vagy nem írni semmit.

Én nem álltam neki siránkozni!Ha végig olvasnád amit írtam észrevennéd,hogy leírtam ,hogy nekem mi segített,hogy mihez kezdtem!Teljesen egyet értek veled,hogy az önsajnálat segít a legkevésbé.