Kicsit tartok a találkozótól, ti mit gondoltok erről?

Lehet belőle valami. De én is bebuktam már a távkapcsolatokba. Itt helyben nem találtam olyan lányt akivel összeillettünk volna igazán én mindig interneten ismerkedtem, jártam már egy hozzám nem túl távol lakó lánnyal, vele minden héten találkoztam, nagyon jó volt a viszonyunk, de őt elcsábította egy idióta mert új társaságba keveredett és hagy e soroljam.

Akkor összejöttem egy olyan lánnyal is akit ezen az oldalon ismertem meg ő 300 km-re lakott tőlem, baromi jól kijöttünk, szinte egyformák voltunk, nem jött be nekem külsőre de valahogy megszerettem és minden egyes percben ő járt a fejemben. Az első találkozónk rögtön csókkal indult, hihetetlenül megszerettük egymást nagyon jó hetet töltöttünk el együtt, csak ő még elég fiatal volt 15 éves, én meg már 22 bár a szülei, barátai, rokonai elfogadtak engem, szívesen láttak, de úgy éreztem nem kéne kínoznom a lányt mert ott helyben is sok udvarlója volt, én meg csak 1-2 havonta tudtam volna feljárni hozzá a hétvégére, sajnos mert olyan munkám volt ahol hétvégén is dolgozni kellett.

Ezért megbeszéltük hogy szakítsunk inkább mert én elengedtem őt, hagy élje a tini korát. Időnként beszélünk még de már nem az igazi.

Most is van egy lány az életembe aki csak 60 km-re lakik tőlem, vele elég sokat találkozunk bár ott még nehézkes hogy legyen valami, de nagyon elkezdett forrósodni körülöttünk a levegő, már határozottan érzek iránta valamit, ő is tegnap felhívott engem este munka után hogy a délután elaludt mert rosszul volt és azt álmodta hogy már nagyban járunk, esküvőnk is megvolt és már egy hatalmas családunk van, minden szép és jó volt ahogyan elmondta és ezt kb félig zokogva és utána amikor elköszöntem tőle és már nyomtam volna ki halkan mondta hogy "szeretlek". Utána írtam neki sms-t hogy én is téged :) Jött is rá válasz hogy hamarosan eljön hozzám mert én már sokat voltam ott ő meg még egyszer sem, szóval itt is komoly dolgok lesznek, de én is már előre félek hogy kudarc lesz a vége, pedig szeretem a lányt egyre jobban, érzem hogy nagyon komoly dolog lesz köztünk, így már határozottan tervezem hogy a közelébe keresek munkát és odaköltözök hozzá. Egy újabb távkapcsolatot már nem bírnék elviselni főleg a kudarc miatt, ahogyan ő sem ezért nem mélyültünk még el jobban a dolgokba, de mindketten úgy érezzük hogy meg kell mégis próbáljuk.

Az a nemzetiségtől is függ, hidd el. Tudom, hogy sztereotipnak tűnik, de igaz, ezt sajnos a saját bőrömön tapasztaltam. A latin pasik pl. tényleg jobban szeretnek (soooookkkkkal) de a legkisebb apróságon is több napos intenzív civódást tudnak rendezni. Borzalom.

Az arabokról meg ne is beszéljünk.

és fontos, így, neten sokszor mást látsz belőle, mint élőben, komolyan. 4 hónap együttélésből többet tudnál meg, mint 4 év dumából, hidd el.