Miért nem tudok szemkontaktust hosszabban tartani férfiakkal?

Nem tudsz önbizalmat szerezni.

Ez idővel kialakul az embernek általában.

Én is próbáltam, de nem ment magamtól, most meg kezdem érezni, hogy változok és egyre több lesz 21 évesen.

Általában az önmaguk felé nagyon maximalista embereknek nincs önbizalmuk. Túl sokat várnak el maguktól, tökéletességet és hibátlanságot, aztán amikor jön egy apró tévedés, akkor rögtön gyűlölik magukat, hogy nem tökéletesek és ez önmarcangoláshoz vezet.

Általában ez az önmagunk iránti lenézés a hibás szülői neveléssel kezdődik el, amikor a szülő marcangolja a gyereket.

Az emberekbe bele vannak nevelve ilyen íratlan "szabályok", amiket kifejezetten kényelmetlenségérzettel tud csak áthágni. Ezek a "szabályok" közé tartozik az is, hogy úgy általában idegen emberekkel max 3 másodpercig tartunk szemkontaktust, utána elkapjuk a szemünket, elpirulunk, zavarba jövünk, és a másik ember is ugyanígy nem tudja hova tenni a dolgot.

Namármost, az ugyan jelzés a másik fél részéről, ha sokáig néz, és várja, hogy viszonozd a dolgot, de az általános szemezgetés, így ismertség előtt abból áll, hogy feszegetitek egymás határait, ezt az általános 3 másodpercet kitartjátok, kicsit talán tovább, de akkor zavarba jöttök, lesütitek a szemeteket, félrenéztek, stb. Majd egy kis szünet után ismét a határok feszegetése következik. Az ugye elég bénán jönne ki, ha farkasszemet néznétek, perceken keresztül, pislogás nélkül, nem igaz? :)

Persze, vannak azok, akiknek kicsit könnyebben megy ezeknek a "szabályoknak" az átlépése, főleg, hogy ha valamilyen konkrét szándékuk is van a másik emberrel, de az csak abban merül ki, hogy a határok feszegetése kicsit gyorsabban növi ki magát a következő lépéssé.

A "sokáigaszemébenézek" dolog elég intim és elég bizalmas ahhoz, hogy tényleg csak akkor tudd kényelmetlenségek és zavarbajövések nélkül csinálni, ha pontosan olyan a viszonyod a másikkal- bensőséges és intim, bizalmi és mély ismertségi kapcsolat.

Ezt a mi kultúránk neveli belénk, mert pl ha megnézed, a gyerekek a metrón elég sokat bámészkodnak ide-oda, és elég jól bírják a hosszas szemkontaktust. Kb 7-8 éves koruktól kezdve nevelik rá őket ezekre az íratlan "szabályokra", amiket aztán próbálj megszegni, nagyon rosszul fogod érezni magad. (nekünk feladatunk volt ez idén, hogy nézzük, hogyan reagálnak az emberek egyes ilyen szabályáthágásokra, és bizony, nem voltak kedvezőek a visszajelzések, de a magunk érzelmei sem.)