Ti mit tennétek a helyemben? Hogyan fejlesszem a személyiségem? 20/F

Annak ellenére, hogy kimondottan introvertált, analitikus személyiségű ember vagyok, jó a kapcsolatteremtő képességem. Ha valaki tetszik, vagy érdekesnek tűnik, könnyen beszédbe elegyedek vele, felkeltem az érdeklődését, és gyorsan tudok meg sok mindent róla. Általában nem én vagyok az a fél, aki jobban zavarban van. Magabiztosan ismerkedem, főleg nőkkel, még a legcsinosabbakkal is, pedig legfeljebb az mondható el rólam, hogy az öltözködéshez van érzékem, de kimondottan jóképű nem vagyok.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lennék félénk. Kapcsolatokat gyorsan alakítok ki, de a baráti és párkapcsolatok esetében idővel egyre nehezebbé válik minden. Nem arról van szó, hogy ne mernék mélyebb dolgokat megosztani. Ez megy, amikor eljön az ideje. Viszont, amikor egy baráti vagy párkapcsolatban a hűségre kerül a sor, akkor - bár nagyon szívesen és lelkesen segítek - nehézségeim támadnak. Nem arról van szó, hogy a kísértés lenne erős az ígéretek megszegésére. Inkább az önbizalmam száll el, félek, hogy nem bíznak majd bennem, nem fognak már kedvelni, faképnél hagynak, stb. Ez a félelem erősen kínoz, és bár nagy nehezen általában elérem, hogy megbízható maradjak, végig az az érzésem van, hogy vékony jégen táncoltam, és ez örökre megragad. Onnantól jobban tartok az illetőtől. Még ha a legeslegapróbb szívességről is van szó. Nagyon szívesen segítek másoknak, és örömmel fogadnám mások segítségét is, de ez a félelem letöri az önbizalmam.

Amikor nagyobb közösségekről van szó, akkor általában eleinte kedvelnek, jól bírom a szokásos beavató viccelődéseket, cukkolásokat, és jól is reagálok rá, tehát befogadnak. Viszont idővel úgy érzem, sérelmek érnek, vagy a viselkedésem zavarja őket, tehát kezdem némileg elszigeteltnek, kívülállónak érezni magam. Emiatt előfordult már, hogy megharagudtak rám.

Szerintetek hogyan tudnám ezeket a félelmeket legyőzni? Hogyan fejlesszem a személyiségem? Eddig küzdelmes úton sikerült eljutnom gyakorlatilag a teljes elszigeteltségből, mert családi erőszak áldozata voltam. Találtam egy jó munkát, saját albérletben élek, tanulok, anyagilag és szakmailag nagyon gyorsan fejlődök, de mégis úgy érzem, hogy emiatt teljesen elakadtam az életemben, mert bevallom őszintén, hogy volt már, hogy egyedül sírtam, és reszkettem. A párkapcsolatomban is okoz ez nehézséget, de hál istennek a barátnőm nem haragszik, sőt, amikor egyszer ilyen hangulatban voltam, akkor kedvesen meg is vigasztalt.

20/F