Állítólag egyre több az olyan 30as,40es férfi, akinél nem hátrány, sőt előny, ha a nőnek már van 1-2gyereke, ezek a férfiak hol ismerkednek?

Kedves #8-as!

Párkapcsolatban élek, tény hogy nincs gyerekem (nem én vagyok a "normális" mintapéldánya, de 30 körül egészen közel voltam hozzá).

Igen, egy elvált gyerekes férfinak, ha már nem akar teljes családi életet élni, a legjobb kompromisszum egy gyerekes elvált nő. Illetve párkapcsolatban levő férfinál is számításba jöhet szeretőként.

Most komolyan, szerinted pár hónapos ismeretség után kiteríti mindenki a lapjait? Pl. egy csinos, kedves, viselkedni tudó de társadalmilag alacsonyabb szintű kellemes kompromisszumnak tűnő nőnek elmondja-e egy férfi, hogy gyermekei anyjának már nem tudná elképzelni?

36F

No meg ha majd a SAJÁT gyermeked nevelése, gondozása miatt kevesebb időt tudnak fordítani rád...

Mert amiket leírtál, akkor is érvényes lesz, amikor a SAJÁT gyermekedet neveli az asszony... Tehát ha nálad az a fő szempont, hogy a nőnek legyen RÁD ideje, energiája, és a teste is legyen toppon, akkor ez azt feltételezi, hogy ha ez nincs meg, akkor a nő értéktelenné válik, eldobható...

Köszi hogy válaszolták, csak gondolatébresztőnek írom, nem sértő szándékkal.

Húgom idén házasodott 31 évesen (hozzám képest is sikeres életet él). Ő soha nem állt szóba se válófélben levő férfiakkal, se elvált férfiakkal, se pedig olyannal aki évtizedig csak élettársnak használt egy nőt. Illetve baráti körömbe tartozó magukra adó csajokra is ez volt a jellemző szingli időszakukban.

36F

# 16: De a kérdésben nem szingli nőkről van szó (tisztában vagyok azzal, pont az említett barátaim elmondása alapján), hogy szingli nők többsége szingli társat keres. De a testvéred is csak EGY a sok nő közül, tehát az ő példája sem feltétlenül általános, én meg ismerek olyan szingli nőt, aki 31 évesen feleségül ment egy elvált, kisgyermekes pasihoz, és szült neki kettőt. Akkor most én is mondjam azt, hogy ez az általános? Egyik sem az! Vannak ilyenek, meg olyanok.

Egyébként az előítéletekről... az élettársi kapcsolatban élő pasi esetében a NŐ volt az, aki nem akart esküvőt, a pasi nyitott lett volna rá.

Egyébként szerintem általánosságban le lehet szűrni azt a tanulságot, hogy vannak emberek, akik meghatározott kritériumok alapján ismerkednek, és nem állnak olyannal szóba, aki nem felel meg az elképzeléseiknek.

És vannak emberek, akik meg nyitottak bárkivel ismerkedni, nem feltétlenül párkapcsolatot keresve, hanem az emberre nyitottak, és ha az ismerkedés során kialakulnak érzelmek, akkor teljesen mindegy, hogy milyenek a másik fél körülményei.

Én sokáig az első kategóriába tartoztam, mindenkit kizártam, aki nem felelt meg a szigorú elvárásrendszeremnek. Aztán azt mondtam, hogy nem feltétlenül párkapcsolatban kell gondolkodnom, egyszerűen csak ismerkedem, barátkozom, lesz, ami lesz.

Jelenleg alakulóban van egy kapcsolatom egy olyan férfival, akit korábban simán kizártam volna első körben, mert emberileg nagyon, sokkal jobban megfogott, mint azok, akik a racionális szempontjaimnak megfeleltek. Az érzelmek már csak ilyenek, nincs bennük ráció! :) És megmondom őszintén, inkább alapozok érzelmekre kapcsolatot, amikor a másik SZEMÉLYE ragad meg, mint arra, hogy az életkörülményei megfelelnek-e az elképzeléseimnek. (Egyébként a számomra VALÓBAN fontos és lényeges szempontokból nem kellett így sem alább adnom. Csak tudni kell, hogy mi az, ami igazán fontos, és mi az, ami kevésbé...)

A legtöbb férfi elég nyitott. :) Ha csak szexről van szó akkor a legtöbb férfinak elég ha csinos, és ápolt egy nő, könnyedebb kapcsolatban sincsenek túl nagy elvárások. Csak az a gond, hogy önérzetesebb csajok jellemzően nem kérnek ebből.

Jellemzően egy férfi könnyen meg tud nyílni testileg, majd az érzelmeiről is beszél, de bizalomhoz sokszor pár éves párkapcsolat is kevés (persze ezt nem mondja ki).

36F