Állítólag egyre több az olyan 30as,40es férfi, akinél nem hátrány, sőt előny, ha a nőnek már van 1-2gyereke, ezek a férfiak hol ismerkednek?

Társkeresőn.

Van előnye kétségtelenül.

Ezzel egy kicsikét vigyázni kell, egyelőre eléggé új stílus ez is manapság.

A kényelmes és élősködő pasik hangoztatják ezt magukról, hogy nekik bejön a gyerekkel rendelkező. Nekik ez azért kellemes, mert a (Te általad kialakított és havi szinten fenn tartott) meleg otthon kényelme csettintésre megvan neki és nem neki kellett kialakítani, mint igazi családfőnek.

Javaslom, hogy gyerekek legyenek túl a kamaszkoron, kb. 17-20 évesek legyenek (így elkerülöd a fölösleges cirkuszokat), így már teljesen le vagytok nyugodva mindketten és sokkal őszintén a szerelem is, főleg a pasi részéről.

Viszont ha a gyerekek még kicsik és nagyon magányos vagy, vagy anyagi szempontok miatt is ismerkednél, akkor 1000%-osan bizonyosodj meg arról, hogy a pasinak Te biztos bejössz, tényleg szerelmes beléd, a természetedbe és ugyanúgy szereti a gyerekeket is.

A pasi mindenképpen legyen min. 40 éves. Nagyon sok 30-as még mindig borzasztó gyerek fejű, rettenetes a probléma megoldási képessége és könnyen lelép és a gyerekek csak szenvedni látnak téged, ezt pedig átviszik a saját magánéletükbe majd később.

Legyünk tényszerűek, egy nőnek ha már van 1-2 gyereke, akkor hosszútávra jóval kevésbé akar vele közös jövőt tervezni egy minden szempontból versenyképesebb férfi (jóképű, kulturált, jó egzisztenciájú).

Ha viszont a férfi helyzet miatt kénytelen kompromisszumot kötni rövidebb távon, vagy akár hosszabb távon is, akkor lehet hogy vállalhatóbb kompromisszum neki az hogy a nőnek gyereke legyen, mint az hogy kevésbé szép vagy kulturálatlanabb legyen.

36F

Én gyerekesként ismerkedem, és a tapasztalatom a következő:

Az érett, intelligens, nem felszínes férfiak elsődlegesen az embert nézik, és teljesen másodlagos kérdés, hogy gyerek is tartozik hozzá(m). Tehát nem előny és nem hátrány.

Előny akkor, ha a férfinak van saját gyermeke, mert - tapasztalat - egy szingli nő elvárná, hogy ő legyen az első, és nehezen tolerálja, hogy a férfi a hétvégéit a gyermekével/gyermekeivel tölti. Egy gyermekes nő számára pedig ez természetes, még értékeli is, ha a pasi apukaként is helytáll.

Tapasztalataim szerint a társat kereső harmincas-negyvenes pasik kb. 70%-ánál se nem előny, se nem hátrány, ha gyerek van. Az számít, hogy emberileg passzoljanak.

Kedves kérdező, azért kell kompromisszumot kötnöd.

Normális 30-as évei elején járó férfi már házasságra, gyerekekre is kész. Teljes családi életet feleséggel, saját vér szerinti gyerekekkel tervez. És igen, a normális férfit nem úgy programozta a a természet, hogy más génállományának továbbviteléért küzdjön, gyarapodjon kemény munkával a hétköznapokban.

30-as normális férfi legjobb esetben is egy ilyen csajra úgy gondol, hogy amíg nem áll készen a családalapításra, addig kölcsönönösen jól el vannak. Ha egy már gyerekes nőnek "rabol" pár évet az életéből az tisztességesebb, mintha egy gyermektelen 30 körüli nőtől várná el, hogy legszebb éveiből párat rá vesztegessen.

36F

# 8: Inkább abból induljunk ki, hogy az, hogy valaki 36 évesen szingli, az nem normális, vagy legalábbis nem átlagos. Nyilván megvannak a magad (egyedi) indokai, hogy miért van ez így, de ezek az egyedi indokok determinálják azt is, hogy miért nem akarod más gyermekét nevelni.

Viszont ez alapján botorság lenne a saját szempontjaidat másokra kivetíteni, és azt hangoztatni, hogy az a NORMÁLIS.

Te csak a saját szempontjaidat ismered. Én sok ilyen korú, társkereső pasit ismerek, és nekik teljesen mások a szempontjaik.

Mindenki a sajátját tartja normálisnak. A kérdés szempontjából annyit számít a válaszod, hogy a TE szempontjaidnak a kérdező nem felel meg. Ennyit, és nem többet! Ugyanis másoknak más szempontjai vannak, másoknak meg bőven megfelelhet. Ne általánosítsd a saját szempontjaidat, mert azok egyediek. Ha a korodbeli pasik 80-90%-ával megfelelően párkapcsolatban élő, vagy elvált lennél, akkor sokkal nagyobb súlya lenne az érveidnek.

Leírom az általam ismert konkrét példákat (35-45 éves, jelenleg társat kereső férfiak az ismeretségi körömből, többen közülük közeli barátaim, akinek jól ismerem a helyzetét, a gondolkodását):

1. Válófélben lévő férfi, aki már a feleségét is úgy vette el, hogy volt saját gyermeke, közös gyermek is született (nem vele élnek). Egyáltalán nem szempont, hogy a leendő partnerének van-e gyermeke, ahogy alakul.

2. Szintén válófélben lévő férfi, két gyermekkel (nem vele élnek). Egyáltalán nem szempont, hogy a nőnek van-e gyermeke, szeretne még sajátot is.

3. Elvált férfi, kamasz gyermekkel (nem vele él). Nem szempont, hogy van-e a nőnek gyermeke, de ha van, akkor lányt szeretne, mert korábbi kapcsolatában a fiúkkal rossz a tapasztalata. Saját bevallása szerint - mivel neki fia van - rajongani tudna egy kislányért, mivel neki ez kimaradt, és saját gyermeket már nem szeretne.

4. Évtizedes élettársi kapcsolat után szakított. Gyermek nincs. Érett, harmincas nőt keres, teljesen lényegtelen, hogy van-e gyermeke, vagy nincs. Minden megoldásra nyitott, ha megvan az összhang.

5. Elvált, kisgyermekes férfi (nem vele él). Egyáltalán nem szempont az, hogy a nőnek van-e gyermeke, de sajátot még mindenképpen szeretne, ez viszont szempont.

6. Válófélben lévő, kisgyermekes férfi, válás kezdeti stádiumban. Ő az "inkább ne legyen" gyerek híve. Sajátot már tutira nem szeretne. Saját bevallása szerint azonban szeretett már bele két gyermekes nőbe, és akkor nem érdekelte volna, hogy van gyerek, de tudatosan gyermektelenek között válogat.

7. Elvált, gyermektelen. Nem szempont, hogy a nőnek van-e gyermeke, illetve ha van, akkor előny, ha még kicsi, össze tudnak szokni (kamaszokkal rossz tapasztalata van, korábbi kapcsolatából). Saját gyermeket valószínűleg szeretne, ha úgy alakul.

Hirtelen most ennyi jutott eszembe...

Illetve még az jutott eszembe, hogy több olyan házaspárt ismerek, ahol az egyik fél 3 gyermekkel érkezett a házasságba, a másik pedig gyermektelen volt. Tehát pl. elvált nő három gyermekkel, vagy özvegy férfi, szintén három gyermekkel. És ezek abszolút működőképes, stabil kapcsolatok, sokkal jobbak, mint amikor "álljunk össze, aztán majd lesz valami" alapon találják meg egymást. Hiszen, lássuk be, hogy ha valaki három gyerekkel is kell, akkor már biztos, hogy a személye a fontos, és nem az, hogy "legyen már valaki". És ez a jó kapcsolatok alapja, hogy a másik személye legyen a lényeg, ne az, amit kapok tőle!