Miért érzem magam egy roncs, értéktelen, ronda, nyomi senkinek amiatt, hogy lányoknak még sosem kellettem, egy sem járt velem, nem csókolt meg, egy szép lányt én kaptam le, de abból sem lett semmi?

Mintha én undorító lennék a lányok szemében úgy érzem, viszont, amikor az a szép lány szemétkedett velem, mégis el tudta érni, hogy megcsókoljam és nem ellenkezett, ellenben azóta sem és azelőtt sem éreztem, hogy bármelyik vonzó, szép lány akarna tőlem egyáltalán valamit, de még csak a nem vonzó lányoknál sem éreztem vagy lálttam a vonzalom jeleit igazából, mintha senkinek sem kellenék és nagyon elszomorít ez, mert én tényleg folyton arra vágyom, már nem is tudom hány éves, kistaknyos korom óta, hogy legyen egy barátnőm, akivel szeretjük egymást és minden jót csinálunk közösen. Viszont pont azért, mert nem kellek a lányoknak, emiatt nagyon befelé fordúló, visszahúzódó, gátlásos, félénk, szerény srác lettem. Egyetlen erényem, hogy elég okosnak számítok a többiek között mindig kitüntem a tudásommal, pedig gyakran próbáltam elrejteni, hogy milyen okoska vagyok, nehogy noymi strébernek nézzenek, mert amúgy utálok tanulni csak van elég sok dolog amit könnyen megjegyzek, főleg, ami érdekel és emiatt látszom okosnak, értelmesnek. De ezt leszámítva semmi sincs bennem, ami egy lány számára vonzó lenne, sőt szerintem ez amúgy sem vonzó, hisz hány bunkó, buta, de alfahím srácnak van barátnője és hány magányos, értelmes, magamfajta fiú van egyedül. Szóval összességében nincs is okom már hinnem, hogy van lány, akinek én kellenék, főleg, hogy sosem adjank semmi egyértelmű jelet, legjobb esetben is csak félreérthetőeket kaptam. Az a szép lány, az egyetlen, akivel smároltam és csak azért tettem meg, mert hagyta, hogy közeledjek felé és gáz vagy sem, de én egy perverz állat is vagyok és nagyon megkívántam, de még így csak csókig jutottam el vele, szóval még normális szexben sem volt részem csak pettingben egy másik lánnyal, bár ő egyáltalán nem is vonzott arcra, nem volt esetem.