Általában mindig köszön, a nevemen szólít, máskor pedig mintha észre se venne, átnéz rajtam mint egy üvegen?

...és nem is köszön.

Amúgy közvetlen fajta, néha oda jön hozzám beszélgetni, megérint, érdeklődik, kedves velem, udvarias.

De ezt, hogy néha nem köszön, úgy megy el mellettem, és mászkál tovább, hogy ott vagyok!nem tudom mire vélni.

Már-már olyan érzésem van, mintha direkt csinálná, pedig biztos, hogy a látóperifériáján belül vagyok. Egyébként ilyenkor várok egy kicsit, aztán én szoktam köszönni...