Miért nem megy nekem az ismerkedés, akár csak a barátkozás is, mit rontok el?
Itt vagyok 20-on évesen és egyszerűen senkivel nem találom meg a közös hangot, pedig én mindent megteszek h szeressenek... de a másik fél már totál tesz rá az egészre, ha én nem foglalkozok a kapcsolattal akkor onnantól kezdve mintha 2 ismeretlen lennénk :/
Amig sulikba jártam végig minden jó volt bár sulin kívül kevésszer találkoztunk de azért nem panaszkodhattam, sőt kifejezetten jó volt minden, de ahogy vége lett minden kapcsolat megszakadt onnan is, pedig sok barátom volt és több 100 ismerősöm. Ezekből mára annyi maradt h mindenki ismerős kategóriába került akikkel csak akkor váltok pár szót ha véletlen összefutunk az utcán.
1 sincs akire lehetne számítani, se lány se fiú..
Próbálkozok minden új barátokat szerezni és pár hónapig minden ok, még a sok közös program is megvan, azonban utánna egyszerűen vége mindennek és mindig, minden új próbálkozásom ugyan ebbe a kudarcba fullad :(
Ők hihetetlen módon pár nap alatt teljesen elfelejtenek, én meg szívok utánna hetekig, hónapokig mire feldolgozom.
Van 1-2 fb-s barátom akik messze laknak és nem találkozunk max 1 évbe 1x , velük ilyenkor megbeszéljük h mekkora szar minden de megoldást nem tudok találni rá.
Ti mit gondoltok erről, mit tanácsolnátok?
Másokat mindig olyan boldognak látok, de nekem nem jön össze , pedig nem erőltetek semmit és tényleg figyelmes vagyok minden téren, szval ezt légyszi ne kérdőjelezzétek meg.
23/F
válasza:
válasza:"én mindent megteszek h szeressenek..." Ne várd a szeretetet, mert akkor sose jön. Csináld azt amit szeretsz, és attól boldogabb leszel. Foglald le olyan hobbival magad amiben örömödet leled.
Azt hogy várod, azt észreveszik. Ne várj semmit. Ne kérj semmit. Csak adj. A mérlek kifogja egyenlíteni a tartozását.
válasza:"pedig én mindent megteszek h szeressenek"
"pedig nem erőltetek semmit"
Most akkor hogy is van ez? Ez a probléma. DÖntsd el hogy melyik az igaz.
Már arra is gondoltam h egyátalán senkivel nem kellene ismerkednem , mert úgyis rossz vége lesz, addig meg legalább úgy ahogy elvagyok egymagam is..
Pesti vagyok és hihetetlen módon ebben a hatalmas városban nem találom meg azt az embert aki úgy állna hozzá a dolgokhoz ahogy kell. Most már ott tartok h senkiben nem tudok megbízni, mert ennyi csalódás után már egyszerűen nem megy. :/
Az elején minden szupernek tűnik, olyan mintha pont egymáshoz illenénk, mindenről klasszul eltudunk beszélgetni, végignevetünk teljes napokat, aztán egyszer csak a másik minden jel nélkül leépít..
És mondjuk ilyenkor elmegy fél év 1-1 emberre és így telt el az utóbbi 5-6 évem, ezekután pedig már nem tudom mit kéne tennem..
2-es: Pontosan így csinálom ahogy te is mondod, lazán , viccesen, kedvesen állok hozzá mindenhez/mindenkihez, az első benyomás pozitív is szokott lenni, minden csak később romlik el. :/
Ezekután pedig egyszerűen már annyira nem érdekel semmi h meg se kérdezem h mi volt a baja velem, pedig lehet kapnék egy normális választ h min változtassak.
válasza:Lehet h igazad van, pedig én se szeretem ha valaki rámerőlteti magát, dehát sajnos olyan vagyok h, 1 jó barátom legyen akivel bármit meg lehet osztani és bárhova eljön ha hívom (és fordítva is), nem pedig több 10 és minddel eltöltök pár órát hetente.
És az a fő baj h hiába élek nagyvárosban évente 2-3 embernél többel nem tudok megismerkedni mert 1-re azért rá kell szánni pár 4-5 hónapot h kiderüljön milyen.
válasza:Kedves kérdező!
Veled egykorú vagyok, szintén a fővárosban lakok. A sulis része tökéletesen igaz.
Persze emellett van két értelmes barátom (na jó, azért annyira egyik sem értelmes de én így szeretem őket :D ) akik még egymással is jól kijönnek. A sulis maradványokból nem nagyon maradt semmi. Se általános, se középsuli, se egyetem. Nagyon nagy része, akik voltak, inkább csak azért barátkoztak velem, mert jó voltam nekik valamire. Persze miután a suliknak vége volt, nem maradt senki, illetve akik maradtak is, csak olyan haveri szinten, mint nálad. Néhanapján egy kis cseverészés, esetleg találkozás... de semmi több. Személyesen közel ezer emberrel voltam relatív szorosabb viszonyban. (Minden napi beszélgetés, oda-vissza segítés stb...)
Ebből nagyon sok szanálódott le a listáról. Van aki ha szembe jön velem valahol, fel sem ismer, és ha talán igen, akkor se köszön. Bevallom szar érzés ilyenkor, de ez van.
Persze én magam alakítom, kivel beszélek, kivel nem, kit s mikor engedek magamhoz közelebb, vagy éppenséggel zárkózok el előlük. Ez minden embernek saját választása.
Az utolsó választ adóknak hangot adva bíztatlak, hogy itt, vagy privátban is akár, nyugodtan írd le, hogy mik érdekelnek, hogy telnek a napjaid, mit dolgozol, vagy sulizol, vagy akármi. Esetleg tudok segíteni is neked. Általában az ismerőseim akkor keresnek meg, ha problémájuk, bajuk van, és akkor igyekezek segíteni nekik. (Igen, nagyon kihasználás szaga van, de szeretek segíteni. Itt a GYIK-en is sok száz választ adtam már és sokakkal kerültem mail váltásokba is. Szóval csak bátran ;)
((Addig is ideiglenesen esetleg pár önismereti tesztet tölts ki, illetve személyiség teszteket. Az is sokat segíthet ;) )
Remélem segítettem ;)
Köszi :)
Nekem is akad 1-2 "barát" de nem olyan tartósak azok sem szerintem, ha épp úgy adódna ők is lelépnének a fenébe..
Most egyébként kipróbálom ezt a senkim sincs életformát, senkihez nem fogok ragaszkodni csak max elmegyek velük bulizni és addig vagyok velük amig nekem jó..
Ha nem szervez senki semmit akkor max otthon gépezek meg dolgozok és legalább addig se költöm a pénzt :D
Már beleuntam h mindig én találok ki mindent és én is szervezem meg, jobb esetben a győzködés elmarad h ugyan jöjjön már el vki :D
Ezekután persze még arra is lusták h a kinézett helyig elvezessenek v legalább navigáljanak.. esetleg kifizessék a saját belépőjüket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!