Miért olyan nehéz megállnom, hogy a nőkre (különösen amikor fiatalok és szépek) ne tekintsek úgy, hogy mind gonosz és mindenáron meg akar szégyeníteni?

Akárhol vagyok, nagy áruházak, utca, tömegközlekedés ha egy rám néz, úgy érzem le akar alázni, megszégyeníteni. Ilyenkor olyan dühöt és haragot érzek, hogy legszívesebben bántani akarom őket, úgy hogy az nekik fájdalmas legyen. Akkora gyűlöletet érzek, hogy a gyűlölet érzése egyszerűen szétfeszít, a szemeimet meresztgetem, és úgy érzem köpnöm kell. Ilyenkor akkora erő uralkodik bennem, hogy a legnagyobb fát is ki tudnám vágni. Tudom, hogy ez szégyen és ássam el magam, szánalmas vagyok meg még sorolhatnám, a válaszok között biztos fogok találni ilyen kommenteket. Mit tudok ezzel az érzéssel csinálni? Segítségképpen nem volt jó gyerekkorom és a jelenem is ugyanolyan rossz.