Miért érzem úgy, hogy ismerkedés során, a két fél állandóan azt lesi, hogy nehogy ő kerüljön az alárendelt szerepkörbe?

Én a női oldalról vagyok. Igen.

Teljesen meggebedek a pasiért, és max 1-2 alkalommal keresem őt de legszívesebben minden nap minden percben keresném, beszélnék vele, írnék neki de nem tehetem mert "akkor nyeregben fogja magát érezni" és ezért kb megpusztulok a vágytól hogy "írrrjál már te szerencsétlen" és nem ír. Pedig én nagyon szívesen keresném őt, de nem tehetem.

Na ja.

Nalam is ez a gond többnyire.

Nem rég volt egy fiú akivel sok hasonlóság volt köztünk és kb 2 honapon keresztül minden nap rám írt beszélgetünk (persze volt mikor azért en is ráirtam) találkoztunk beszélgetünk is, elég jól elvoltunk. Erre meg a multkori tali után egyszer se írt rám. Az egy dolog hogy akkor ép vizsgára "tanult" meg sok minden összejöt akkor neki, de baszus ha bejövök neki este akkor is rám szán legalább egy 10 percet. (Ismerem, nem tanulta agyon magát föleg este nem) Én írtam, rá és nagyon lelombozot az a tudot hogy nem jövök be neki. De megkerdezni meg nem akarom mert attól félek, hogy a barátsagunkat tönkre tenem vele és a végén még találkozni sem akkar majd velem. :/

Összinten nem tudom mit tegyek a helyzetel ott tartok, hogy ráhagyom és nem fog érdekelni. :$ :(

Ha vannak ötletek jöhetnek üzibe is.

A helyes írasi hibákért pedig bocsánatot kérek.