Van itt olyan lány/fiú aki eljutott odáig, hogy inkább meghalna, hogy ne kelljen egyedül a magánnyal és a fájdalommal együtt élnie?

Nekem szintén a csúnya arc a probléma forrása. Úgy érzem én vagyok a világ legmagányosabb embere. Nem volt még barátnőm és az eddigi tapasztalatok alapján nem sok esélyt látok rá hogy valaha is lesz. Nagyon rosszul bírom, de azért az öngyilkosságon nem gondolkozom. Előbb-utóbb úgyis meghalok, minek siettetni. 26F

Hát ő én ma írtam ki egy ugyanilyen kérdést, de azóta lenyugodtam kissé. Bár mindig előjön, ha van egy lány akit megismernék, de nem megy. Ettől még nem fogom megölni magam, mert reménykedek, hogy ha próbálkozni fogok akkor meg lesz az eredménye. Egyébként velem is volt 3 hete hogy azt hittem vérmérgezésem van, ment a piros csík felfele a lábamon. Beszartam. Aztán kiderült h csak egy nyirokcsomó gyulladás, akkora kő esett le a szívemről... Annyi dolog van amit még nem éltem meg, és ezek amik tartják bennem a lelket.

Eldobni az életet? Soha. Ott a család, haverok, a hobbijaim, az életem. Ezt sosem dobnám el mert nagyon szeretem. Hogy hiányzik e egy nő? Igen, nagyon. Sosem volt kapcsolatom még, vannak rosszabb napok amikor nagyon zavar, vannak jobbak amikor alig. 26 éves férfi vagyok, és bizony már maga a kíváncsiság is furdal, hogy milyen lehet... milyen ha tetszem valakinek? Milyen ha hozzám bújik? Milyen a szex/intimitás, milyen egy párkapcsolat egyáltalán. Nálam sokrétű a probléma. Nehezen ismerkedem, ha mégis megismerek véletlen valakit, egyszerre csak egy nőre hajtok (ez nem tudom mitől van így) így csak vele foglalkozom és ha mondjuk 3 hónap után közli hogy én csak barát vagyok, akkor 3 hónapot "vesztegettem" egyetlen egy ismeretségre, közben nem ismertem meg senki mást. Valahogy az a srác vagyok aki havernak jó, lehet rá számítani, van is pár "nőhaverom", de férfiként nem jöttem még senkinek sem be. Ez van. Másrészt anyagilag sem vagyok "jópasi" kategória. Itt ne értsetek félre nem arról van szó, hogy a nőknek csak a pénz kéne, sokkal inkább arról, hogy ha nincs pénzed pl. elmenni rendezvényekre stb, akkor rengeteg közösségi programból kimaradsz és nehéz új ismeretségeket kötni vagy akár a régieket ápolni is. Külsőre sem vagyok egy don juan, csendesebb emberke vagyok legtöbbször. Szerintem ezek lehetnek a fő okok. De nem keresek már okokat, miérteket, fölösleges. Bízom benne hogy megtalálom azt a nőt aki hozzám illik, és együtt bepótolunk mindent ami kimaradt. :)

Nem szeretnék most ódákat zengeni, sem a frankót megmondani. A leges legutolsó gondolat se legyen az senki számára a halál. Ez senkinek sem megoldás. 21 éves vagy. Előtted az élet. A "fentiek" előbb utóbb minden magányos ember elé elhozzák az igazit. Jó tudom, ez a mindennapos szöveg. Iső kell mindenhez. Tudom milyen a fájdalom vagy arra gondolni mi lenne ha....Fontos, hogy mindig arra gondoljatok hogy nem véletlenül kaptátok ezt az esélyt, az életet. Egyszer adódik. Ne csak arra gondoljatok s gondolj kedves kérdező, hogy minden rossz, meg fáj. Nehéz de nem éri meg. Legyen célod amiért közdj, hidd el a jó munkának mindig meg van a gyümölcse. Nézni kell a dolgok jó oldalát. Ismkerkedni kell, beszélgetni s egyszer csak úgyis megtalálod azt akit nem is hittél volna. Igenis vannak ilyenek. Én csak próbálom pozitív szemmel ezt leírni, hiába írnék sok negatív dolgot, az nem jó semmire.

:(