Férfiak! Ismerkedés/párkapcsolat szempontjából zavar titeket, ha egy huszonéves lány még sehol nem tart az életben?

Úgy értem nincs szakmája, rendes munkája és otthon lakik.

Én most ilyen helyzetben vagyok (25 éves) és nem igazán merek ismerkedni, mert kellemetlenül érzem magam, ha szóba kerül az,hogy mivel foglalkozom és mit csináltam eddig. Azt hiszem nem igazán jön be ez a fiúknak, ha egy lány ennyire életképtelen. Azt hozzá tenném, hogy bár még tényleg nincs mit felmutatnom, azért vannak céljaim és terveim. Meg persze emellett ott van az is, hogy milyen ember vagyok. De ez azonnal nem derül ki. Félek ismerkedni, mert attól tartok, hogy nagyon taszítja a férfiakat, ha valaki ennyire szerencsétlennek tűnik. Olyan elvárások nincsenek bennem, hogy a férfi emeljen ki ebből a helyzetből és ő tartson el, vagy bármilyen módon megoldja helyettem az életem. Megoldom magam és ez éppen folyamatban van, csak nyilván nem megy egyik napról a másikra. Na de nem tudok/akarok mindent elmagyarázni azonnal annak, akivel találkozok.

Mit gondolnátok egy ilyen helyzetben lévő lányról elsőre? Szívesen ismerkednétek vele?

Köszi a válaszokat!