A csajok számára pontosan mit takar a rosszfiú?

Tini irodalmi értelemben:

aki nem követi a normákat. Esetleg külsőleg is annak gyökeres ellentéte. Lóg a suliból, nem nyílik meg a világnak, elég elutasító a külvilág felé. Általában bunkón vagy flegmán viselkedik kb. mindenkivel... de néha megvillant bizonyos pozitív értékeket is. Pl. kiderül, hogy szereti a cicákat/kutyákat, vagy szeret zenélni (gitár, dob előny), okos... stb.

Ezzel a koncepcióval az a baj, hogy az emóción alapul. Sokszor történik valami a főhősnővel és rossz fiúval ami egy plusz infót ad a srácról, és így rájön a lány, hogy minden keménysége és ridegsége ellenére is érző szívet takar. Tehát emberileg sebezhető. És ezzel már teljesen más megvilágításba kerül az egész ember. Egy csiszolatlan gyémánt.

És amiért ezt típust jobban preferálják, egyrészt, mert a lányok többsége a társadalmi normák szerint bekategorizálva éli a napjait. A legtöbb egy szürke kisegérnek képzeli magát. Ezért pont a férfitől várják, hogy legyen szín az életükbe. Másrészt annyival előnyösebb a népszerű pasikkal szemben, hogy érte meg kell küzdeni. A suli arca csak elmosolyodik és elnyeli a bugyihalom, ellenben a rossz fiúval aki szembe áll a világgal és sikeresen elriasztotta az összes potenciális vetélytársat maga körül.

Éssss amiért ez a koncepció nem működik a való életben:

Felnőtt korban ez a személyiség nem igen módosul. De az emberek ritkán játszanak kettős személyiséget, tehát elég ritka a "csiszolatlan gyémánt" (keménynek mutatom magam, de érző szívet találatok belül). Szóval felnőtt ember, ha zord, akkor zord amúgy is. Ha kemény, akkor kemény amúgy is. Ha nem mutatja ki az érzelmeit, akkor ott nem lesz sok romantikázás.

Akiről ezt a viselkedési formát eltudom képzelni, az a tinisrácok. Leginkább mert valami gebasz van a családi háttérben. Ez korszak amúgy sem könnyű, keresi az ember az identitását, de ha otthon is gondok vannak vagy hiányzik az apa modell vagy épp rossz az apamodell, akkor kialakulhat ilyen viselkedés zavar. Ekkor a külvilág felé sebezhetetlennek mutatja magát védekezésből, de ugyanakkor ott van benne a szerethető, szófogadó kisfiú is.

De ezzel a személyiség típus több okból sem működő képes:

1. a regényekben történik valami amivel közelebb kerülnek a főszereplők egymáshoz. A való életben ez ritkáén esik meg. Tehát ahhoz, hogy ilyen véletlen generálódjon ahhoz minden nap ott kéne lihegni a szerencsétlen srác nyakába, hogy valami történjen. Fedje fel magát. És amúgy is rideg akkor nem hiszem ,hogy lenne olyan elszánt lány aki vállalja, pláne, mert kétes a kimenetel.

2. ha mégis kiderül a srác kettős viselkedése és mondjuk barátok vagy járnak, a lány kimozdíthatja az érzelmesebb oldalra és akkor az egész koncepció mint szappanbuborék esik szét. Ennek kiábrándulás lesz a vége...

3. hosszútávon nem fenntartható ez az állapot, tehát valamerre menni kell tovább.

Amúgy is a legtöbb tini inkább befelé fordul ha válságot él meg, és nem inkább viselkedik úgy, mint It's Kind of a Funny Story-ban Craig a tini srác. Nem pedig keménykedik.

Ez a koncepció azért működik ilyen jól a regényekben, mert szinte alig található épeszű pasi aki így viselkedne. A tini lányok ha kinövik a kis álmaikat és rálépnek a realitás talajára, meglátják, hogy ilyen pasi szinte nem létezik. De sokan nem növik ki a hóbortjukat és akkor jönnek az olyan fatális tévedések, amikor egy agresszív állatba bevizionálják a Teddy mackót és nem értik, hogy nekik miért lesz egyre rosszabb.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de remélem segítettem valamit.