Szerintetek lehet, hogy újra szerelmes vagyok/voltam?

Kicsit lehet hosszú lesz, előre is bocsika. A helyzet a következő: Engem 20 éves koromban ért utól "A nagy szerelem", vagyis amikor az egész világot másnak láttam, és úgy éreztem, hogy az egész élet előttem áll, és bármit el fogok tudni érni vele, nincs előttem akadály, az egész világ az enyém (miénk), és ha Vele összejövök, minden sikerülni fog, mindenhová el fogunk jutni, gyönyörű helyen fogunk lakni, és tökéletesen boldogok fogunk lenni.... Na hát ez a nagy szerelem viszonzatlan maradt, és ezzel egyidőben más súlyos traumák is értek, amik úgy földhözvágtak, hogy azóta sem hevertem ki teljesen. És úgy gondoltam, hogy én soha többé nem is lehetek már szerelmes, mert ahhoz kellett az a gyermeki csodavárós álomvilág, ami előtte volt, és az ezekkel a traumákkal örökre "ki is pukkant". De. Most megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon aranyos volt, és kezdtem megkedvelni, és eleinte még féltem is, hogy nehogy csak "arra kelljek neki" és kihasználjon, és erre föl ő kezdett olyanokat írni, hogy kezd szerelmes lenni belém, meg milyen jó, hogy valaki kezd közel kerülni hozzá, és miután nagy nehezen eljutottunk a személyes találkozásig, totál eltűnt, nem reagált se E-mailre, se Facebook-ra, se semmire, majd 1 hét után nagy sokadjára igen, de akkor is elodázta, hogy nem volt ideje, stb., jöttek a kifogások, aztán csak kiderül, hogy elbizonytalanodott, stb-stb-stb. És én meg egy csomószor sírtam itthon, meg lelkileg totál padlón voltam, pedig nem vártam, hogy újra szerelmes leszek, mert már nem élek gyermeki álomvilágban, hogy várom a csodát, hogy majd minden szép lesz és jó, mert tudom, hogy az élet olyan, hogy sosem lehet az ember tökéletesen boldog (legalábbis az én életem ilyen sajnos), de valahogy mégis olyan szinten elkezdtem ragaszkodni ehhez a fiúhoz, hogy lehet hogy nem is olyan szinten, de mégis szerelmes voltam? Szerintek ez minek számít? Szerelemnek már, vagy nem?