Önfejűség, vagy én vagyok papucs?

Csak hagyni se tudom az a baj, mert most költöztem ki, ahogy ő is, a nyugati szomszédos országunk fővárosába, és még alig ismerek embereket. Neki könnyebb sokkal könnyebben ismerkedik, mint én. És amíg nem állok talpra lelkileg, addig muszáj, hogy "kapaszkodjak belé", de én egyre nehezebben viselem, hogy folyton kihasznál. Ha ma se segítek neki, akkor el se tudott volna menni meetingre.

De ha megismernék egy olyan magyar lányt, aki nem használ ki (vagy kölcsönösen használjuk ki egymást) lehet, hogy el tudnám felejteni.

Minden fiúnak kell egy lány, aki némi életet visz a másik életébe. Nekem pont ez hiányzik, bár ígérgetett nekem korábban sok mindent, mára mint az univerzumban a csillagok, annyira szét esett a terve/tervünk. Részben köszönhető a helyzet kialakulásának, és részben az ő megfontolatlanságának. Én mindig tartottam magamat hozzá, és a tervekhez.

Sose szerelemből csináltam. Nem tudnék vele együtt lenni félreértés ne essék, de mint barátként Magyarországon nagyon jól megvoltunk, ezen talán az a "mondás", hogy a világ legélhetőbb városa nála változtatott volna valamin?!