Miért félnek önmagukat adni az emberek ismerkedéskor?

Nem felvágni akartam,de mindegy.

Kiváncsi lennék,hogy melyik 81%-os vagy. Aki imádja szívni a vérem,ha igen,akkor nem baj,neked lehet :)

Vagy a kényszeres,aki mindenkit kijavít és tikkel,ha helyesírási hiba javításnál le se sz..rják,meg mindig megmagyarázza más vicceit (nem az enyéimet) ezzel elcsűrve azt.

Ha egyik se,akkor üdv a klubban.

Kérdező,bocs az offért.

Nem hogy nem félek (más téren amúgy beszari vagyok), de csak ezt tartom járható útnak :)

Kicsit fiús stílusú lány vagyok, utálok sminkelni - így randira is mindig lazán felöltözve mentem (sportcipő, farmer, fekete top az átlag öltözékem), sima kiengedett hajjal, semmi smink stb. A viselkedésem is mindig olyan, mint más hétköznapokon, más kérdés, hogy nem is vagyok/voltam népszerű soha, de ez nem zavar, nem a mennyiségre hajtok.

Igen, és nekem is szociális fóbiám van. Eleve ismerkedni sincs kivel, ez a legnagyobb baj. Az ismerkedéshez idő kell, és ha ha lenne valaki, aki türelmes, akkor idővel talán meg tudnék nyílni, és talán fel tudnám vállalni a problémáimat, és önmagamat adnám. Eleinte csak annyit mondanék el az igazságból, amennyit úgy gondolom, hogy be tud fogadni.

Végülis beszélnék én, nem azzal van a gond, csak közben nagy feszültséget, gátlást érzek, és ez szinte minden emberre vonatkozik, nemcsak a másik nemmel történő kommunikációra. Akik ezzel a problémával küszködnek, azok nagyon jól tudják, hogy miről van szó. Olyan ez, mintha egy sánta embernek kellene megtanulni futni, vagy egy vaknak olvasni. Az is igaz, hogy sokan mást állítanak magukról, ahogyan egy korábbi hozzászóló írta. Toleránsnak mondják magukat, holott nem azok.