Volt olyan, h annyira berúgtatok, h kiesett az estéből egy darab? tehát másnap nem emlékeztetek arra, h jutottatok haza vagy épp máshova? :D

Egyszer, ha jól emlékszem 3 napom tűnt el. Barátokkal voltunk a balatonon, természetesen már a vonaton elkezdtünk inni, aztán már csak a 3. napról maradtak emlékeim. Sajnos nem csak nekem, így fogalmunk sincs, hogy igazából mi történt addig. Én általában nem tervezem a teleportálást, hanem csak úgy véletlen megesik. Például volt, hogy állunk, beszélgetünk, éppen kikértük a következőt, megisszuk, és onnantól már csak az van, hogy másnap ébredek az ágyamban, és egy jó 5-6 óra oda.

Általában vicces történeteket hallok vissza, de szégyenkezni pl nem szoktunk emiatt, mert ha nem én, akkor valamelyik barátom üti úgy ki magát, hogy csomó olyan dolgot csinál, amit józanon lehet, hogy nem. :D

Egyszer volt, hogy annyira részeg voltam, hogy kiesett az este. Nekem másnap iszonyatosan égett a pofám miatta, és megfogadtam, hogy soha többet annyira, hogy ilyen állapotba kerüljek.

Én tartom már több éve. Ha iszok, akkor se ilyen mértéktelenül. Egyfelől mert vérciki volt, hogy kvázi a saját hányásomból vakartak össze, másrészt olyan szarul még életemben nem voltam, és azt se volt kellemes átélni.

Azért mostanra már benőtt a fejem lágya, de volt pár eset, ami történt. Igazából egyszer sem szégyelltem a dolgot, úgy gondolom párszor mindenkinek belefér az ilyesmi.

Volt egy május elsejézés, nálunk, Szerbiában ez baromi nagy "ünnep", idén egy hétig nem volt suli miatta.:) Hát, a tavalyelőtti-előtti négy napos sátrazáson úgy benyomtam Pelinkovázból, mint a szemét. Kezdődött a délután, hogy elaludtam egy fán és leestem, részeg, tiszai fürdés, háztetőröl lepisilve oltottuk el a tüzet. Aztán este egy jó barátommal megittunk egy üveg Pelkót, mert felidegesítettek a lányok. Ilyen csere-alapon, egyet ő ivott az üvegből, egyet én. Én azért keményebben nyomtam, háromnegyedét én ihattam meg, húzgáltuk a vonalakat az üvegen. Rémlenek dolgok, de lényegében csak annyi maradt meg, hogy fázom, fekszek valahol. A következ emlék, hogy kinézek a mentőkocsiból és a fiatal ápolólánykák feje fölött megjeleik apukám arca. Na, az megmaradt. Meg a gyomormosás előtte. Ami kimaradt: két órát fetrengtem a földön, elküldtem egy csajt a p.csába, hogy sírvafakadt, széthánytam egy hálózsákot és egy széket, kirángattam a répákat a földből, elszavaltam a mentősöknek a címem és apum telefonszámát, kibírtam egy fél órás mentős utat a korházig(innen rémlenek pillanatok, hogy viccelődött az egyik mentős csaj). Kemény volt, másnap ha ittam egy korty vizet, azt is kihánytam.

A másik nálunk megszokott dolog, hogy karácsony estéjén ingyen van a kocsmákban a mézespálinka.. na ne is mondjam, bemásztunk a helyi korcsolyapályára, bekapcsoltuk a hűtőket(még nem volt jég se víz). Fél óra mulva visszamásztunk és kikapcsoltuk mert bűntudatunk volt. aztén hazamentem, tusoltam, abból fürdés lett, belehánytam a kádba, otthagytam, elmentem aludni. Másnap fater kérdezi, hogy berugtam e. Mondom nem(nekem a kádbahányás nem maradt meg). Délután megint megkérdezi, mondom nem. Este megint letagadtam és akkor mesélte el, hogy reggel fél órát a fürdőszobát takarította, mert lehánytam a kádat, padlót, mozsdót... :(

Meg volt még egy ugyanilyen kádbahányós eset, ott emg reggel felkeltem s egy órát azon gondolkoztam, hogy megint összehánytam a kádat, vagy a multkorira emlékszek? Végül ugy döntöttem, hogy most tuti nem hánytam össze, hanem a multkorira emlékszek... persze nem így volt, mint később kiderült.:)

így ennyi, azóta csak módjával.