Ha egy fiú barátnőt akar, akkor muszáj alfahímként viselkednie vagy vállalja fel inkább azt, aki valójában, még, ha egy félénk, gátlásos, visszahúzódó, csendes, elmélkedős, érzelmes, érzékeny is a srác?

Haverok miatt PUA-skodni kezdtem, de valahogy ma is ráébredtem, hogy annyira nem ez vagyok én, bár tudom, hogy egy magabiztos, nagypofájú, menő srácként jobbak lennének az esélyeim, de pont azért vagyok aki, mert ilyen félénk, visszahúzódó, lányok előtt könnyen zavarba jövő srác vagyok. Persze csak a számomra vonzó lányok előtt, nem is nagyon tudom mit mondjak sokszor meg oda sem merek menni, úgy érzem kevés vagyok nekik, kaphatnak jobb fiút is, meg én inkább olyan félénk, hozzám hasonló láőnyt keresnék, de őszintén szólva eddig még ilyet sosem szólítottam le a nagy puáskodáés közepette. Pontosabban buszon szemeztem ilyesminek tűnő lánnyal már, de sajnos akkor egyedül voltam és nem mertem leszólítani még szemezni is csak bénán, pedig, ha ott lett volna a legjobb barátom lehet motivált volna és megtettem volna. Azóta sem találtam hasonló lányt, aki ilyen félénknek visszahózódank tűnt és közben aranyos, picike volt. Lehet összeillettünk volna, lehet nem, lehet csak azért szemezett, mert furán néztem ki. Már sosem fogom megtudni mégis gyakran gondolok rá, mert azóta sem találtam hasonló típusú lányt, mintha a mai lányok túlságosa férfiasak lennének jellemre, meg nem látom bennük az empátiát sem egy kevés kivételtől eltekintve. Sokan cigiznek, amit én alapból utálok meg sokan annyira felszínesek, hogy engem lenéznek, kigúnyolnak, csak, mert nem vagyok az a tökéletes külsejű gyerek, akire a barátnők is azt mondanák, hogy ez egy álompasi.