Rám néz, látom a szemem sarkából, de ha fordítom a fejem ő lesüti a szemét. Mit tegyek?

elég hosszú történet ez, és megosztó is.

hogy mikor kezdődött már nem tudnám visszaidézni. talán idén, hónapokkal, hetekkel ezelőtt?! vagy már egy éve ott volt a levegőben? nem tudom.. nem is ez a lényeg.

tavaly nyáron elkezdtem dolgozni, érkeztem egy már jól összeszokott csapatba. ahogy teltek-múltak a hetek, hónapok egyre jobban kezdtem megismerni az embereket és ők is engem.

ebből alakult ki a jelenlegi kapcsolatom, munkatársi kapcsolat. tudni illik ezt jobb volt titokban tartani a kezdetekben, hiszen minden érdemem annak tudták volna be, hogy mi együtt vagyunk már majdnem a kezdetek óta.

de valakinek mégis el kellett mondanunk, valakivel meg kellett osztani. nekem ott volt a barátnőm, neki meg ott volt egy jó barátja, akinek a személyéről nem kérdeztem anno, nem tudtam ki volt a 4. ember aki tud kettőnkről (kettőnkön kivül a második)

aztán egy munkahelyi bulin kiderült a személye. azután kezdtem közelebb kerülni hozzá, hiszen volt közös témánk, a haverjának a barátnője vagyok, és mivel egy helyen dolgozunk, és mindig egy műszakban ezért rengetegszer jutott idő beszélgetni, valójában bármiről. de róla tudni kell, hogy ő alapba közvetlen mindenki felé, talán mikor beléptem legelőször azon az ajtón már akkor elsőnek mutatkozott be.. arról nem is beszélve, hogy a nők előnyt élveznek nála, mások már ráaggatták a nőcsábász jelzőt.. de emellett ugye családja van: feleség és két gyerek.

nem is volt belőle nagy ügy, hiszen a pasi az pasi marad a házasság után is, és tekintve, hogy fiatalabb nőkkel dolgozik egy helyen már 20x elsütötte ugyanazt a bókot, senki semmit nem vett komolyan.

és itt van a képszakadás, mert nem tudom mikor fordult át a dolog. már csak azon kaptam magam, hogy nem csak bókokkal dobál mint ahogy mással tenné és teszi is, hanem rendesen flörtölünk és szemezünk is. olykor ha úgy érzi feldob egy-egy célzást..

lehet csak bennem fordult meg valami és látni akarok benne valamit, ami úgysem lesz.

rengeteg bók és célzás után már nem tiszta a fejem, nem tudom mire gondoljak, nem tudom elengedni, mert én annak tudom be, hogy mennyire szoros barátság van köztünk, amiatt is persze, hogy a haverjával vagyok együtt immáron lassan 1 éve.. de mondani sem kell, hogy nem hiszek a fiú-lány barátságban.

egyre oldottabbak vagyunk egymás társaságában, és amint eldöntöttem, hogy igazán hagyom, hogy csak úgy történjenek a dolgok azóta közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz.

ha adódik egy olyan helyzet, hogy megérinthet megérint. félve, de ritkán, ha nem figyelnek megteszi.

ma volt egy megjegyzése valakinek: úgy nézett rád most mint amiért majd lefejez egy pasit ha ugyanígy néz a lányára..

azt nem tudom ő mennyit értett ebből. talán nem is fontos.

néha csak állunk egymással szembe, akár nagyon közel, akár távolabb és csak nézünk mélyen egymás szemébe de semmi sem történik. majd egyikőnk elmosolyogja magát..

amikor ott vannak mások akkor ügyel mindenre, hogy még véletlen se nézzen rám másképp mint rájuk, semmiben se legyen különlegesebb a kettőnk kapcsolata mint amilyen a kapcsolata a többiekkel. ez főleg akkor igaz, ha más nő is van a közelben. akkor is beszélünk, akkor is elvonulunk lelkizni, de nem olyan bátor. mintha tartana a véleményektől, ami végülis érthető.

ma történt egy olyan dolog, hogy láttam a szemem sarkából ahogy álltam és beszéltem valaki mással, hogy néz.. csak néz rám.. emiatt hátrébb is állt, hogy senki ne lássa, mindenki mögé kerüljön és veszélytelenül tudjon 'bámulni' rám.. mikor odafordítottam a fejemet, akkor láttam, hogy lesütötte a szemét. és ott állt előttem a padlóra szegezett tekintettel. nem értettem. mert máskor meg annyira józan, annyira baráti a kapcsolatunk.. nem tudom mi ez és nem tudom mit tegyek?!

nagyon kedvelem őt, nagyon szeretek vele beszélni vagy idétlenkedni.. és ezért baj, hogy fogalmam sincs róla mi lenne a helyes lépés.

lehet, hogy vonzódom hozzá.. ahogy egyre többet beszéltünk kezdtem észrevenni a dolgokat amik tetszenek benne, már nem voltak gúnyos beszólásaim felé, nem voltam flegma meg nem szekáltam.. neki pedig nemrég volt egy olyan mondata, amit skype-on osztott meg velem, hogy 'nem véletlen, én mondtam neki, hogy téged ki ne hagyjon.. hiszen tudod, hogy jó csajnak tartalak'

de közben meg küzdök magammal, mert egyszer próbáltam, hogy ellököm magamtól, nem néztem rá, ő próbált beszélni velem (gondolom észrevette a távolságtartást) de én rá sem akartam nézni, egy gyors rövidválasszal elintéztem, tényleg távol akartam tartani magamtól, de nem ment.. tényleg van az a szint ahol már túl fontos ahhoz, hogy többet ne legyen.

csak most valami olyan helyen vagyok ahonnan nem tudok jól kijönni. vagyis én így érzem.

még őt sem tudom megfejteni. lehetséges, hogy csak semmiség az egész.

szerintetek mit kéne tennem?

tudom, hogy nagyon hosszú lett, de köszi annak aki olvassa és még próbál is segíteni valami hasznos tanáccsal.